10.rész~Randi...vagy nem?(Sophie)

-Na!Azért azt nem akarom, hogy megfulladj!-ütögette hátamat YoSeob.
-Jól vagyok.-köhögtem utoljára, majd teljesen elvörösödtem.Komolya randizni hívott?
-Szóval?-rágcsálta szája szélét a fiú.Ő is zavarban volt.Ez aranyos.
-Izé...igen.-böktem ki.
-Gondoltam..-sóhajtott szomorúan.-Vagy mit mondtál?
-Azt, hogy igen.-nevettem el magam.
-Igen?
-Igen.
-Biztos?
-Biztos.
-De tényleg?
-Ha még egyszer megkérdezed, nem megyek veled sehová.
-Jó, bocsánat, de megölelhetlek?-hadarta el.
-Ölelj.-vontam vállat.Olyan fura.De cuki.És...szeretem.
-Jó.Akkor..mikor találkozzunk?Vagyis...érted.-dadogott.
-Bogyókám.Egy házban lakunk.Egy szobában vagyunk.A menedzsered a nővérem...szerintem ezt akkor is meg lehetne beszélni, amikor nem kéne munkahelyre sietni.-néztem az órámra, ami azt jelentette, hogy késésben vagyok.
-Gyere, siessünk!-fogta meg a csuklóm, majd szaladni kezdett velem a Cube felé.
A bejáraton beesve megtudakoltam, hogy hová vagyok beosztva, majd YoSeobbal együtt beléptem a próbaterembe.A táncosok egyszerre kezdtek rám veszekedni, ám amikor meglátták mellettem a Beast vokálját, rögtön elhallgattak.
-Nekem mennem kell.Sziasztok!-köszönt el a fiú, majd elsietett.
-Mit bámultok?Kezdjük a próbát!-kapcsolta be a magnót MinSo, a vezető táncos.Tényleg nagyon rendes mostanában velem...beszélhetnék vele.
Próba után félre is hívtam.
-Miről szerettél volna velem beszélni?-kérdezte kíváncsian, amikor kettesben maradtunk.-Nem jól ment a tánc?Rosszul csináltam?
-Nem, dehogyis, nagyon ügyes vagy!Csak tudod...mostanában eléggé rendes vagy velem és csak azt szerettem volna, ha...szóval mit szólnál hozzá, ha jobban megismerkednénk?
-Én örülnék neki.-mosolyodott el.
-Akkor jó.-viszonoztam.-Egyszer átjöhetnél majd hozzánk.-javasoltam.
-Hozzátok?
-Igen.
-Nem egyedül laksz?-kérdezte.
-Aya Sora, a B2st-es fiúk menedzsere a nővérem, így én is velük lakom.Vagy ha nem szeretnél, akkor elmehetünk mondjuk shoppingolni, vagy ilyesmi...
-Majd megbeszéljük, ne haragudj, de nekem most mennem kell!Szia!-kapkodta össze a cuccait, majd elrohant.
Már sötétedett, amikor hazakecmereghettem.Egy csomó dolgot meg kellett beszélnem az igazgatóval, és elég sokáig elhúzódott a szervezkedés.És még a felénél sem járunk..
Egyedül sétáltam hazafelé a sötétben, amikor egy lámpa fényénél megpillantottam egy ismerős alakot.Az albérletes srác..meg pár haverja.(?) Amikor megláttak, mondott nekik valamit az a fiú, mire olyan tipikus perverz vigyorgó fejjel közeledni kezdtek.Először nem esett le, mit akarnak, hisz naiv szokásomhoz híven mindenkiben a jót látom, így nem veszem észre, ha veszély közeledik...hát pedig most közeledett.Mire magamhoz tértem, és futásnak eredtem volna, az egyikük már lefogott és betömték a számat, én pedig magatehetetlenül vergődtem karjaik védelmező szorításában...

9.rész~Gikwang

Sora pov:
Amikor ajkaimra tapadt, a lehető leggyorsabban váltam el tőle és csattant kezem arcán. Utána kapott és dühös tekintettel szikrákat szórt a szemével. Megijedtem tőle...
-Hogy merted?-sziszegte
-Én? Te hogy mersz megcsókolni engem?-kiabáltam rá-Ne merj a közelembe jönni többet!-kimentem a szobájából és rácsaptam az ajtót. Bementem a sajátomba és kulcsra zártam az ajtót. Nem voltam kíváncsi senki tanácsára. Délután másztam ki csak a szobámból, a fiúk még próbáltak vagy is azt hittem.
-Yoseob, hát Te? Nem próbán kéne lenned?-kérdeztem rá
-De, ott kéne. De nem volt kedvem menni...
-Hm? Mi az hogy nem volt kedved? Yoseob, kötelező!
-Jól van! Megyek akkor...-fölállt a székböl és elindult a cipőjét venni. Valami nyomasztotta, muszáj voltam megkérdezni..
-Yoseob, várj! Gyere vissza kérlek! Mond el mi bánt-paskoltam meg magam mellett a helyet a kanapén
-Ahh...Sophie..
-Mi van a húgommal?-néztem rá, csöppet sem értelmes fejjel. Talán úgy ahogy Ő szokott. Mire leesett-Neked tetszik!
-Igen...
-Akkor nem értem mi a baj...
-Nem...merem elhívni..randira-pirult be
-Jaj, Seobie- nevettem el magam -Sophie sem más mint a többi lány. Ha miattam tartasz, akkor nem kell én örülnék ha együtt lennétek. Ha a csapattól akkor ne félj, HyunSeung és együtt van Hyunaval.
-De, Sora..Ő Sophie.. Olyan aranyos, és vicces! És olyan mintha egy angyal lenne mikor alszik! És a mosolya is olyan..
-Te belezúgtál!
-Azt hiszem!-hallgatott el
-Hívd el holnap valamerre, aztán hajrá! Ha nem megy veled, komolyan lecsapom, pedig sose bántom!-gyorsan elhallgattam, mert nem akartam elszólni magam hogy Sophie oda meg vissza van érte. Oldják meg együtt! Ha nem megy jön a jó, öreg megoldás bezárjuk őket a szekrénybe! Én így szereztem az első csókom.
-Oké! Megyek, mert így is elkéstem! DooJoon kinyír! Sora..
-Hm?-kaptam föl a fejem
-Menj el vele valahova, ismerd meg! És köszönöm!
-Gondolkodok rajta!-mosolyodtam el. Lehet elhamarkodottan döntöttem... Ahh DooJoon és Gikwang...Két ember és nem tudok köztük dönteni...
Gikwang pov:Jó erőbe van Sora, még mindig fáj az arcom. Lehet nem volt jó döntés megcsókolni...Ha elszúrtam az egyetlen esélyemet nála nem tudom mit csinálok..Tényleg bele szerettem.
-Gikwang! Igyekezz már! Dolgunk van, nem érünk rá örökké!
-Jól van már! Megyek!-morogtam rá a Leaderre
-Ne morogj! Kezdjük!-amióta Sora lemondta a randit..miattam, folyamatosan rajtam tölti ki a haragját. Ha csak fél centivel is arrébb állok be, leszedi a fejem a helyéről. Néha igen ijesztő tud lenni.-Gikwang! Csináld már!
-Befejeznéd végre?!-emeltem föl a hangom-Attól hogy Sora engem választott,nem kéne rám haragudnod! Nem tettem semmit! Ne rajtam töltsd ki a mérged, szedj föl egy csajt és add ki magadból a feszültséget! Most pedig elmegyek, mert elegem van belőled DooJoon!-fölkaptam a táskámat és kiviharoztam az épületből. Be a kocsimba és irány haza. Nem vágytam másra csak csöndre, amúgy se voltam túl jól.
-Gikwang? Hát te?-pillantott rám Sora, de figyelmen kívül hagytam és fölrohantam a szobámba.-Kiki?
-Miért kellett neked ide jönnöd?-suttogtam
-Mi?
-MIÉRT KELLETT NEKED IDE JÖNNÖD? MIÉRT KELLETT MINDENT ELRONTANOD?-kiabáltam rá
-Sajnálom, hogy zavartalak...elmegyek..-kilépett a szobámból és becsukta az ajtót. Végképp elrontottam mindent...Nagy erőfeszítés volt kikelnem az ágyból, iszonyatosan fájt a fejem..Oda kellett mennem Sorahoz..
-Sora?-kopogtam be az ajtaján
-Menj el!-kiabált ki,elég nehezen.Biztosan sírt..Gratulálok Gikwang..
-Sora, kérlek engedj be! Beszélni szeretnék veled...-semmi választ nem kaptam ezért folytattam-Sajnálom, amit a fejedhez vágtam...Ne haragudj...Nem gondoltam komolyan...-ekkor kinyílt az ajtó
-Mit akarsz?
-Beszélni veled..
-Gyere..-leültünk a földre, úgy hogy a hátunkat megtámasztottuk a falnál és egymással szembe voltunk-Miről akarsz beszélni?-támasztotta meg fejét térdén
-Mindenről..
-És abba mi tartozik bele?-emelte föl a fejét
-A banda,de leginkább Te és én..
-A bandával mi?-gondoltam hogy az utolsó szavaimat meg se hallja
-Sora...Miért nem mentél el randizni DooJoonnal?-hosszú percekig nem szólt semmit-Mond el..
-Lényegtelen...Gikwang,miért vagy ilyen velem?
-Milyen?
-Egyszer kedves mint akkor este...és bunkó mint az előbb... Nem tudok rajtad kiigazodni...Én tettem valamit? Mi bajod van velem?-kezdett el sírni-Tudom, hogy nem vagyok olyan mint apa volt..de ezt érdemlem?-oda másztam hozzá és magamhoz öleletem
-Nem Sora...sajnálom hogy annyiszor megbántottalak..Nem érdemelted meg...Ne sírj-pusziltam meg fejét- Tudod..soha nem nyitottam senki felé a szüleim elvesztése óta. A lányok kihasználtak, csak a pénzem és a hírnevem szerették...Amikor pedig Te megjöttél, úgy érzetem..nagyszerű egy újabb kis hírnév éhes rajongó aki rajtunk akar fölkapaszkodni....De amikor meghallottalak gitározni, elindult bennem valami...-simogattam meg hátát.Ő pedig pólómba kapaszkodva,mellkasomra dőlt
-Mi volt az?
-Hallod a szívem?-hümmögött egyet kérdésemre-Csak miattad dobog így! Ha Te velem vagy,a karjaim között a szívverésem a duplájára nő!-pillantottam rá
-Gi-Gikwang..-emelkedett föl annyira hogy szemembe nézzen.
-Szeretlek...

8.rész~YoSeob(Sophie)

-Nekem lassan mennem kell be dolgozni.-pattantam fel a földről.YoSeob kérlelően nyújtotta felém kezeit, mire én készségesen felsegítettem.
-Kísérjelek el?-nézett rám gyönyörű szemeivel, nekem pedig szokás szerint pillangók kezdtek el verdesni a gyomromban.
-Nem muszáj.-kaptam el a tekintetem zavartan.
-De szívesen elkísérlek.-győzködött.
-Nem kell, úgyis még gyorsan beugrok a fodrászhoz, kék melírcsíkokért.Ezer éve kikoptak a hajamból.-vettem kezembe egyik tincsem, majd forgatni kezdtem.
-Szuper.Induljunk!-fogta meg a csuklóm vidáman, majd kihúzott a szobából.-Menedzser, elmentünk!-kiáltotta, aztán kiléptünk a friss levegőre.
-Elengedsz?-néztem rá kérdően a még mindig csuklómat szorító fiúra.
-Ja, igen.Persze.-hajtotta le a fejét zavartan.
-Okéé.Szóval.Biztos, hogy eljössz velem a fodrászhoz?-néztem rá furán.
-Persze.
-Akkor jó.Indulás!-adtam ki a parancsot.
YoSeob a másik irányba kezdett el menni, mint amerre kellett volna.
-Öö..bogyókám.Arra kell menni!-mutattam jobbra, aztán elindultam.
-Tudtam én bogyókám.Tudtam.-bizonygatta, majd követett.
Tökre megszerettük egymást, DongWoon is társult hozzánk, mi voltunk a bogyókák egyesülete.Így aztán éjjel nappal bogyókák voltunk.
-Tök szép leszel bogyóka.-mondta már a szalonban a main vocal.
-Ó, köszönöm.-pirultam el.-Bogyóka.-tettem hozzá, amikor találkoztam a fiú 'nemmondtadhogymivagyok' tekintetével.
Idiótán kezdett el bólogatni, elkönyvelve magának a sikert.
-Készen is vagy.-adott a kezembe egy tükröt az egyik fodrászlány.
-Köszönöm.-hajoltam meg, majd fizettem.
-És most hová, bogyókám?-kérdezte YoSeob, amikor kiértünk az üzletből.
-Szerinted?A kiadóhoz.-indultam el a földet pásztázva.
-A-a.Helytelen válasz.-rázta meg a fejét, mire én gyanakvóan ránéztem.-Ne gondolj semmi rosszra!-nevetett.Mivel még mindig nem értettem, hozzátette:-Nem innál mondjuk egy kávét?Vagy egy villás reggelihez mit szólnál?
-Óó már így is késésben vagyok, mindig a kiadóban eszem, de azért köszönöm, hogy...-hadartam volna el, ám a fiú félbeszakított.
-Nem kérdés volt.-majd elkezdett húzni egy étterem felé.
Reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, komolyabb dolgokról, nem úgy, mint amikor a bogyókáimmal beülünk a fürdőszobába, és elkezdünk dajdalozni, meg azt vitatjuk, hogy ki a legaranyosabb köztünk, vagy hogy ki tud a legkomolyabban nézni 5 percig, nevetés nélkül, és hasonlóak.
-És..mióta énekelsz?-kérdezte Yoseob.
-Öt éves korom óta járok énektanárhoz.-tettem le a kávém.-Figyelj, most már tényleg indulnunk kellene.-néztem a faliórára.
-Jó, mindjárt, csak még egy valami.Edd meg a sütid, és közben elmondom.-bökött a Tiramisumra.-Szóval..tudod, Sophie, én...nagyon kedvellek téged.És szóval..hát...csak azt akartam kérdezni, hogy...lenne-e kedved valamikor...izé.Randizni velem?-bökte ki nagy nehezen, mire a süti is a torkomon akadt, és fuldokló köhögésben törtem ki...

7.rész~Kedves vagy bunkó?

A földön ülve Gikwang pólójába kapaszkodva sírtam, ez volt az utolsó emlékem...Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már az ágyamban ébredtem..Este lehetett, mikor kinéztem mindenhol sötét volt. A fiúk ajtaja is csukva volt, lementem halkan a konyhába de meglepetésemre nem voltam egyedül.
-Szia Gikwang! Hogy-hogy nem alszol?-léptem mögé
-Szia Sora! Nem tudtam... Túl sok dolgon jár az eszem, és egy pohár tej gondoltam megnyugtat, hát nem így lett...
-Leülhetek?
-Persze! Gyere!
-Min gondolkodsz?-néztem rá
-Őszintén?-pillantott rám
-Nae, kivele
-Hogy miért pont DooJoonnak jön össze minden... Ő lett a vezető, ott a családja, tökéletes élete van és...-tartott egy kis szünetet- ott vagy neki Te-hajtotta le a fejét
-Hogy érted hogy én ott vagyok? Hiszen csak randira hivott...
-Pont ez az... Jó éjt Sora! Ha kell valami, tudod hol a szobám..-puszit nyomott a fejemre,és fölsétált. Némán bambultam az elöbb még mellettem ülö fiú helyére. Kis gondolkodás után ismét lépteket hallottam, ezúttal DooJoon ült mellém.
-Szia Angyalka!-kedves töle hogy becézz
-Szia! Miért nem alszol?
-Ezt én is kérdezhetném... Miért jött ki Gikwang a szobádból ma? Vagy is miért volt ott?
-Nem tudom, Apa levelét olvastam és teljesen összetörtem, ö pedig bejött és a karjai közé zárt és engedte hogy rajta sirjak...apa azt mondta kedves is tud lenni... Kezdem neki elhinni! Lehet félre ismertem...
-Én...szerettem volna ott lenni veled....
-DooJoon.... Megharagszol ha a holnapi randit töröljük? Én...úgy érzem jobb ha csak munka kapcsolatba leszünk...-hajtottam le a fejem
-Nem Sora... Megyek! Jó éjt!
-Neked is!-hangjában tükrözödött a csalódottság, de úgy érzem ennek igy kellett lennie... Hamar döntöttem felöle... És úgy érzem Gikwang egyre közelebb férközik hozzám.. Ahhh....Fölmásztam az emeletre de Gikwang szobája elött megálltam. Résre volt kinyitva...
Gikwang pov:
Amikor DooJoon lement,én a lépcsöre ültem és hallgattam mit beszélnek... Meglepett hogy Sora ezt tette... Hiszen látszik hogy kedveli Doo-t... Csak az én szivem ne kalapálna igy miatta... mikor a Leaderem elköszönt, fel sprinteltem a szobámba és úgy tettem mintha aludnék..
-Tudom hogy hallottad... Ne törd össze a szivét-lépett be DooJoon a szobába. Tényleg le mondott Soraról? Nem reagáltam semmit rá, csak szuszogtam még nem tényleg elnyomott az álom. Nem tudom mennyi lehetett az idö de villámlott oda kint...
-Gikwang?-hallottam Sora hangját az ajtóba
-Nae?
-Bejöhetek?
-Ühhüm-kicsit kómás voltam igy értelmetlen szavakat mormoltam
-Köszönöm!-az ágyam besüppedt mellettem, én pedig hátra néztem
-Sora, baj van?-fordultam meg
-Nincs...csak félek a viharba-húzta magára a takarót. Közelebb mentem hozzá és át karoltam a hasánál-Mi-Mit csin...-félbe szakitottam
-Csak átölellek! Aludj Sora!-megpusziltam fejét majd alvást szinlelve hagytam, hogy mély álomba merüljön. Egy idö után megfordult,úgy hogy ajkunk majd nem összeért. A szívem hevesen kezdett el kalapálni, valahogy úgy éreztem elindult bennem valami, elvette az eszem... És a szivem... Oda hajoltam hozzá, és apró csókot nyomtam ajkaira... Megszerezlek Aya Sora!
Sora pov:
Reggel Gikwang karjaiba találtam magam. Nem sok dolog rémlik a tegnapról csak hogy villámlott... Óvatosan lefejtettem karjait magamról és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és neki láttam reggelit csinálni. Ha én fözök talán nem lesz csatatér a házból. Mikor készen lettem, hátra fordulva 6 éhenkórász,toporgott a küszöb elött arra várva hogy bejöhessenek.
-Gyertek, nem harapok!-nevettem
-KAJAAAAAAAA!-Seobie bevetödött a konyhába és a gurulós székre érkezve a szoba másik végébe állt meg.
-Yoseob, itt kell enni!-mutattam föl a tányért
-Tudom Sora!! DooJoon hova mentek ma?
-Hm? Nem megyünk sehova, Soranak dolga van-mosolyodott el és kezdett hozzá a reggelihez
-Soraaaaaaaa, mikor próbálunk? És comeback mikor lesz?
-Yoseob, addig tegyük félre a munkát amig reggelizünk! Utána elmondok mindent! Rendben?
-Persze!-leült a helyére és mint a kis ovisok csöndbe ettek.
-Gikwang, nem vagy éhes?
-Nem, Menedzser! Én végeztem, elmentem öltözni. Ha kellenék a szobámba vagyok!-meghajolt majd elment, nagyokat pislogtam vajon miért teszi ezt de végül is nem mentem utána. Lehivtam öket kaja után és föl vázoltam a terveket. A próbák, minden hétköznap lesznek,reggel 8-tól,délután 4-ig. Comeback idején, hétvégente is. A pihenöt ök jelölik ki, de max kétszer lehet és maximum 2 óra. Mindenkinek megfelelt ezért elküldtem öket próbára én pedig neki fogtam a takaritásnak. Féltem belépni a szobákba ezért csak a sajátomat csináltam meg, meg az alsó szintet. Találtam pár régi képet azokat kitettem, majd az Ent fele mentem én is. Bele botlottam Sophieba, aki mint kiderült a kocsimba aludt. Egyszer még lecsapom érte,de  most öszintén örülök hogy használta az eszét. Magammal vittem haza, ahol a fiúk mitsem becsülve a munkám csatateret csináltak a lakásból.
-FIÚK! MIT CSINÁLTATOK A LAKÁSSAL?-kiabáltan el magam
-Ohh, Sora! Ízé...-vakarta meg a tarkóját Woonie
-Igen, hallgatlak!-fontam össze a karom
-Futás!!!-azzal mind a 6-n föl sprinteltek a szobába. Sophie semmit se értett, a fiúk észre se vették igy egy csajos délutánt tartva késöbb vissza mentünk. Hát a reakciók megoszlottak, de Seobien láttam valamit. Azon kivül hogy félti a kincseit ami a szobájába van. 1 hete lakok velük, de már kicsaptam a balhét, mikor összetapicskolták a lábukkal a tiszta padlót. Ezek mellett próbálom a takaritásra is rá venni öket.
-Yoseob, kérlek takarits ki végre a szobádba!
-Nem!
-Yoseob!
-Neeeeem!!!-bevágta a durcát, Sophieval és a földön összekulcsolt karokkal ültek. Nagyon jól megvannak a közös szobába. Egészen összeszokva lettek makacsok.
-Ahhhh jól van!!!-kimentem a szobából át Gikwangéba, becsukva magam mögött az ajtót. Egész héten ha hozzá szóltam bunkó volt, rám vágta az ajtót, félvállról vette a dolgokat. De ha nem figyelt senki, kedves és érzékeny volt velem.
-Mit akarsz?-szólt hozzám mikor észre vette hogy beléptem
-Válaszokat!
-Mire Menedzser?-vigyorodott el és sétált oda hozzám
-Arra hogy ki vagy!! Az aki egész nap az idegeimre megy, vagy az aki le vesz a lábamról mikor nem figyel senki??-néztem mélyen a szemébe, mire kezeit megtámasztotta fejem mellett és forró csókot adva, ajkaimra tapadt.

6.rész~YoSeob szobája(Sophie)

Unnie elvitt a fiúkhoz.Jó nagy lakásuk van.
Lehajtott fejjel léptem be a házba.Félek, nem fognak elfogadni.Én amúgy sem akarok zavarni...
-Annyeong!-motyogtam halkan, majd meghajoltam.
Mindenki a nappaliban volt, és kikerekedett szemmel rám csodálkozott.
-Menj be a konyhába!-mutatott a helyiségre Sora, mire én félénken bólintottam, aztán bementem.
Hallottam, ahogyan kint halkan veszekednek.Sóhajtva léptem ki az ajtón, majd az elhallgatott társaságra néztem.
-Én...igazán nem akarok zavarni.Kidobtak az albérletből, és egy perverz fiú van ott most.Nem tudok hol lakni, ezért hozott ide Unnie.De esküszöm, keresni fogok új albérletet, és már...
-Ne butáskodj, itt maradsz, és kész!Jobb helyed lesz itt, mint egy koszos albérletben.-szakított félbe YoSeob.
Aya Sora elvigyorodott, majd odaszaladt, és megölelte manófiút.Yang Yo várakozóan rám tekintett, mire én tárt karokkal odaszaladtam hozzá, és megöleltem.Na jó, enyhén fogalmaztam, mert úgy nekiszaladtam, hogy mindhármunkat feldöntöttem, mint egy pulikutya.De sebaj, csak hozom a formám.
-Bocsii.-rágcsáltam szám szélét, majd felsegítettem Unniet, és a fiút.
-Szerintem...a vázákat pakoljuk el.-szólalt meg DongWoon komoly hangon.
-Ne haragudjatok rá.Mindig ezt csinálja.-nevette el magát Sora.
-Nem is mindig..-motyogtam.
-Csak a nap 24 órájában.-bólogatott.
-És...izé.Én hol fogok aludni?-kérdeztem meg bizonytalanul.
-Hát...sajnos már csak a nappaliban maradt neked hely.-húzta a száját DooJoon.
-Nekem az tökéletesen meg..
-Majd én alszom kint.A szobám pedig Sophie-é lesz.-vágott a szavamba megint Yoseob.
-De nem, nehogy már!-kezdtem el hevesen tiltakozni.
-De igen.
-Yoseob..-nyafogtam.
-Én itt kinn alszok és kész.Te csinálj amit akarsz, de már csak a szobámban van hely.-vágta le magát a fiú amolyan 'háhá én nyertem' mosollyal a kanapéra.
-Oké, akkor én meg alszok a földön.-vontam vállat.
-Dehogy alszol!-szállt be a veszekedésbe Unnie is.
-De Soraa!-kezdtem el toporzékolni.
-YoSeob ha nagyon oda akarod adni a szobád, akkor takarítsd ki, mert...DooJoon mondott valamit.-nevette el a mondat végére magát féltestvérem.
-Miii???NEM!!!Sophie, aludj itt kint!-pattant fel rögtön a fiú.
-Oké.-feküdtem le a helyére.
-Kicsi a rakás!!!-ugrott rám a maknae.
-DongWoon.Szállj le rólam, nyomod a bal vesémet.-nyögtem alig hallhatóan, mert a fiú minden levegőt kiszorított már belőlem.-Hány kiló vagy mégis?-kérdeztem, amikor végre méltóztatott felállni rólam.-Fogynod kéne.-ütögettem meg szórakozottan a hasát.
-Chh itt kocka has van.-húzta fel magán pólóját vigyorogva.
-DongWoon!Mit mondtam neked a nyilvános meztelenkedésről?-adott neki egy tockost leader Oppa.
-Jólvanna.-sértődött be a maknae, mire én kinyújtottam a nyelvem, és eldöntöttem, hogy megnyertem a csatát.
-A két 'nagygyerek' egymásra talált.Szuper.-forgatta meg szemeit JunHyung.
-Csak féltékeny vagy.-néztem rá.
-Ugyan kérlek, mégis mire?!-röhögte el magát kínosan.
-Woonie kockahasára.-vontam vállat.
-Persze.-motyogta unottan.
Hát...nem leszünk nagy barátságban.Ennyit erről.
-Sophie, körbevezesselek?-ajánlotta fel a maknae csillogó szemekkel.
-Ühüm.Aki hamarabb ér fel, az a győztes!-indultam meg a lépcső felé.
-Nem ér, hamarabb indultál el!-nyafogott fent.
Minden helyiséget külön megmutatott, vagyis a legtöbbre csak mutogatott, de ahol megtorpantunk, az a Yang Yo szobája volt.Félig nyitott ajtó, és egy csomó szemét, meg holmi a földön.
-Uram isten.-léptem be könnyes szemekkel.-Ez a mennyország.-vetettem bele magam a szemétkupacba.
-Héj!Mit kerestek ti az isteni birodalmamban?-hallottam meg a hátam mögül a szoba tulajdonosának hangját.
-Yang YoSeob.-léptem oda hozzá, majd kezeim a vállaira tettem.-Hajlandó vagy osztozkodni velem eme nemes hajlékon?
-Jézus uram isten, mi ez itt Yoseob?-jelet meg az ajtóban Unnie.-Ez még a budinál is rosszabb, esküszöm...Úr Jézus hogy lehet itt élni??-szörnyülködött.-Takaríts ki!Azonnal!
-Mi?UNNIE NEM!-ordítottam.-Miért nem becsülöd ezeket a kincseket?-mutattam egy üres kólásdobozra.
-Komolyan, Sophie?-nézett rám lesajnálóan.-Akkor segíthetsz te is kitakarítani neki.
-Aya Sora!-ültem le a földre, majd átkarolt a jobb lábát, és bociszemekkel néztem fel rá.
-Oké oké, de...én ide többet be nem teszem a lábam, az biztos!-ment ki feltartott kezekkel, engem pedig húzott magával.
Lekapcsolódtam járószervéről, majd visszaugráltam a szemétdomb közé.
-Akkor..hogyan tovább?-néztem kérdően Yang Yo-ra.
-Legyünk szobatársak.
-Jó.És én min alszok?
-Van egy matrac a szekrényemben...ha tényleg itt akarsz...élni.-nézett rám tétován.
-Köszönöm!-öleltem meg a fiút boldogan.
-Engem is!-rohant oda hozzánk aranyosan a Woonie.
Úgy tűnik, ők lesznek itt a barátaim...Unnien kívül.

5.rész~Mi változott?

Sora pov:
Mikor befejeztem a dalt, úgy döntöttem leviszem ennek a méregzsáknak a gitárt. Ám az ajtónyitáskor sikeresen rám esett. Arcunkat 2 cm választotta el egymástól...Igazából most néztem először a szemébe, gyönyörű volt. Jézusom Sora miről beszélsz? Elkezdtem magamról lelökdösni, és jó 5 perc rajtam fekvés után vette is a lapot. Megálltunk egymástól 1 méter távolságra, lehajtott fejjel.
-Khhmm...-köszörülte meg a torkát-Bocsánat...Nem akartam
-Semmi baj...De..én megyek! Meg-megbeszélésem van...-kezébe adtam a gitárt és elsiettem. Be egyenesen a női mosdóba. Hihetetlen mennyit tud változni valaki, pillanatok alatt... Megmostam az arcom és rendbe szedtem magam. Felkavart rendesen...Teljesen zavarba jöttem, pedig nem szoktam...Ilyen se volt még. Gikwang...pont te... Ezekkel a gondolatokkal mentem el a megbeszélésre ahol már ki volt tűzve a fiúk munkarendje. Próba, próba, próba és ez vagy 8 órán keresztül. Nem csoda hogy estére olyanok mint a zombiek. -Elnézést Uram!-szólaltam föl
-Mond csak, Sora!
-Szeretném, hogy a fiúk időbeosztása változzon! Közel 8 óra próba van folyamatosan, szünet nélkül.Ezek után, fotózás vagy dedikálás. A koncert tervet nézve sem jobb a helyzet, délelőtt próba, ebéd, délután megint próba. Este koncert, másnap reggel 5-kor edzés. Alig alszanak,evésről nem is beszélve!
-Akkor,  átadjuk neked a lehetőséget. Te alakítod ki, a napi programjukat! A koncert terv, minden a te felelősséged innentől! Hajrá! Most pedig mehetsz!
-Igen is!-meghajoltam és kimentem a teremből. Jó nagy dolgot aggattak a nyakamba. Jaj, apa...Te hogy csináltad? Egy kis segítséget adhattál volna...Erre bele löktél a mély vízbe.-Bocsánat-hajoltam meg mikor bele mentem valakibe
-Semmi baj...Menedzser-azonnal fölkaptam a fejem, hiszen egy létező ember van aki így szólít engem
-Gikwang? Hát Te? Nem indultatok már haza?
-Hát...Haza mentünk, de DooJoon utasított hogy jöjjek érted és vigyelek haza! Egyszer mert nem tudod hol lakunk, másodszor hogy jobban kijöjjünk.-mondta el KEDVESEN
-Jé, Te tudsz kedves is lenni?-meredtem rá, mire csak el nevette magát
-Igen tudok! De ne szokj hozzá! Most pedig menjünk, özön dolgom van és nincs kedvem pesztrálni téged!-üdv bunkó Gikwang ismét
-Héé, vegyél vissza! Először is nem vagyok versenyló, nem tudok rohanni. Magassarkú van rajtam ami még inkább megnehezíti és szoknya is amint észre vetted. Másodszor a kedves éned sokkal jobban bejön! Megint bunkó vagy!! És még egy NEM. KELL. HOGY. PESZTRÁLJ!!! Egy nappal vagy nálam idősebb tudok magamra vigyázni! Menj haza nyugodtan, felség!-meghajoltam majd a tető fele mentem. Bő két óra után lenyugodtam, és tárcsáztam DooJoont.-Szia Doo!-kezdtem el társalogni a vonal túlsó végén lévő emberrel
-Szia Sora! Merre vagytok? Már rég itthon kéne lennetek!
 -Gikwanggal összekaptunk, ismét. Nem tudnál inkább Te értem jönni?
-De, megyek én! 20 perc múlva a mély garázsba leszek! Szia!
-Köszönöm! Szia!-azzal letettem. Mit ne mondjak sokkal jobban érzem magam most hogy DooJoonnal lehetek. Megkedveltem Őt...azt hiszem. Idővel kiderül... 20 perc és egy életre össze leszek zárva velük. Ahh..jól meggondoltam?
 DooJoon pov:
Sora fölhívott hogy menjek érte én... Szándékosan Kiki-t küldtem hogy kibéküljenek. Erre ez a marha elcseszi. Nem birok Sora közelébe lenni... Annyira gyönyörű... Én pedig azt hiszem bele szerettem.... De a még is csak a menedzserem. Leparkoltam a garázsba és vártam a hercegnő(me)t. Ugyan olyan csodaszép, mint néhány órája. Jaj csak ne csinálná ezt a szívem..
-Szia Doo!-pattant be és adott puszit az arcomra
-Szia Sora! Mehetünk?
-Ühhüm! Ne haragudj hogy ide rángattalak, de képtelen vagyok Gikwanggal egy kocsiba utazni. Vagy fölképelem a bunkósága miatt, vagy megölelem hogy jobb kedve legyen. Jaaj, szörnyű!!-akadt ki
-Semmi baj! De Sora... -hallgattam el
-Hm? Baj van?
-Nem, nincs! Csak azt szeretném...kérdezni hogy..nem lenne kedved eljönni velem valahova?
-Randi?
-Valami olyasmi-vakartam meg nevetve a tarkóm
-Benne vagyok!-mosolyodott el
-Akkor, holnap 6 óra?
-Megfelel! Most pedig menjünk jó? Kicsit úgy érzem magam mint akin áthajtottak!-erre jóízűen felnevettem és indítottam a kocsit.Holnap randizok vele. Csodás ez a lány. Fél szemmel mindig rajta voltam, fel nem tudom fogni hogy Ő ül mellettem. Amint haza értünk kinyitottam neki az ajtót, és beljebb engedtem.
-Soraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!-ugrottak mind a nyakába, csak Gikwang támaszkodott meg a falnál
-Fiúk...megfulladok!-nevetett
-Bocsánat!
-Fiúk gyakoroltatok? Mi ez az összhang?
-Nem! Sora miatt van
-Komolyan megijesztetek!
-Miért nem szoktak ilyet csinálni?-nézett rám az én angyalom
-Nem éppen, még a tánc próbákon is az egyik jobbra dől a másik meg balra. Kiki meg középen heverészik, vagy a tükörbe nézegeti magát.
-Eeeeeeezzzzzz..igaz-vigyorodott el
-Hülye!-szólalt meg Sora mire mindenki hangos nevetésbe tört ki
-Na, gyere Angyalka, körbe vezetlek mielőtt a sáska raj föl nem fal.-szólaltam meg ismét
-Oké!
-Milyen sáska raj?-Seobie tökéletes semmit nem értő feje megnyugtatott hogy a csapatom ugyan az mint volt
-Nos, Sora! Ez itt a nappali, általában itt szoktunk meghalni miután haza esünk.-gondoltam vissza a tegnapra-Konyha, ahová mi nem tesszük be a lábunk,mert ha főzünk csata térré alakul át, és ezt a szó szoros értelmébe vedd. Két táborra szakadunk és Junhyung a bíró!-elkezdett nevetni, gondolom elképzelte-Aztán itt az alsó fürdő, fönt is van egy. Ezt szoktuk használni mert mint mondtam, lent haldoklunk.Itt van a kis próba termünk, néha használjuk, comeback előtt. Itt pedig az kis birodalmam, a Leader szoba. Vagy is a dolgozó, mert amint munka van a srácok kettővel arrébb mennek és eltűnnek.-hagytam körülnézni bent, végül a kincseim voltak bent, amibe ő is bele tartozik- Menjünk föl az emeltre. Ahogy fölérsz a lépnőn, jobb kéz fele van a fürdő, utána Yoseob, DongWoon és Gikwang szobája, bal kéz fele az első ajtó HyunSeung, Junhyung és az én szobám van. Igazából akihez azt mondom hogy nyugodtan bemehetsz és nem leszel rosszul az az én szobám, és HyunSeungé- nevettem-És középen pedig, a Tiéd van. A menedzser szobája. Nézd csak meg nyugodtan-megfogtam kezét és kinyitottam neki az ajtót, és beljebb toltam-Maradj csak nyugodtan, lent vagyunk ha kell valami-rá mosolyogtam és becsuktam az ajtót. Lesétáltam a többiekhez, akik már a nappaliba vártak könyökölve és mesét várva.-Igen, tetszik nekem. Holnap randizunk.-böktem ki könnyedén mire Yoseob és HyunSeung össze pacsizott, DongWoon pedig letudta egy fejbólintással
-Tudtuk! Ennyi Junhyung és Gikwang!
-Jól van Seob, csönd!-Gikwnag fölállt és az emeletre ment. Nem tudom mi történt, de én lemaradtam a többiekkel beszélgetni. Sora, alig várom a holnapot.
Sora pov:

Amikor DooJoon beküldött Apa szobájába, 5 percig csak álltam... Minden tele volt a fiúk képével, a menedzseri feladatokkal, a cél kitűzésekkel...és velem... Ki volt téve a falra egy ilyen feliratú papír:  

"Soramnak.."

Nagyon kíváncsi voltam mi lehet az, ezért levettem a falról és szét nyitottam. Egy levél volt...
"Drága Kislányom!

Valószínű ha ezt a levelet olvasod én már nem vagyok veled. Kérlek, ne haragudj, hogy nem lehettem veled ott minden fontos, az életedet meghatározó eseményen. Sajnálom, hogy sokkal többet foglalkoztatott a munka, és mindig előrébb volt mint Te... Tudom, már késő bánat, és látod még azt a kevés időt se tudtom veled tölteni amit szeretnék..Az élet kegyetlen volt hozzám, el se tudtam búcsúzni Tőled... Sajnálom Kislányom,hogy nem voltam jó Édesapád...Ha kapnék egy új lehetőséget, mindent megtennék annak érdekébe hogy veled lehessek...Te vagy az én Kincsem, ugye kis Prücsök? Könnyek között írom,Neked ezt a levelet és még csak most kezdtem. Nagyon hiányzol Nekem! Külön kérésemre, az Ent igazgatója engedte hogy helyemre Téged küldjelek. Tudom, hogy sikerült a vizsgád és az én nyomdokaimba léptél. Köszönöm Neked, Kicsim! Itt az új munka, a nagy feladat. Irányítanod kell Őket. Sokszor lesz nehéz dolgot, és rengeteg akadályon kell majd keresztül jutnod, a munkád során de tudom hogy menni fog Neked. Erős, okos, szorgalmas, kitartó kislány vagy. A fiúk személyiségét azonnal észre fogod venni. Yoseob az aki folyton nevet, ugrál és hiperaktív. DooJoon, Leaderhez méltóan komoly, még is gyerekként tud viselkedni néha, nagyon kedves. DongWoon a legnagyobb gyerek én úgy tapasztaltam, de arany szíve van. Junhyung, Ő a csöndes, aki szeret a háttérbe maradni.HyunSeung hozzá sok türelem kell, de nagyszerű barát, ha valaki megérti Őt. És Gikwang...Ő áll hozzám a legközelebb, fiamként szeretem. Tudom, hogy kemény élete volt ezért nem nyit mindenki fele azonnal, és sokszor nem barátságos. Ne ijedj meg Tőle, és ne legyél vele ellenséges, próbáld megismerni Őt. Ha közel engeded magadhoz, a legnagyobb segítséged és bizalmasod lesz. :) Tudom ezt most mind nehéz..és egyedül vagy sok-sok feladatra de ne aggódj bele fogsz tanulni. Az asztalon megtalálod a jegyzeteim, azok segíteni fognak Neked. A falon a munkaterv, a programok ki vannak tűzve, csak figyeld mindig és akkor menni fog. És a szobám... Most már a Tiéd. Amint látod, rengeteg kép van rólad, az eredményeidről. Egytől-egyig büszke vagyok rájuk, ahogy Rád is. Egész életedben nem sokat tettem érted...nagyon nagyon sajnálom. Kérlek vigyázz magadra, én is őrizni foglak Kicsim. Nagyon szeretlek Kishercegnőm...

                                                                                                                                        Apa"

A levél végére sírva rogytam össze...-Apa, sosem voltál rossz Apa...Nagyon szeretlek-zokogásom nem csökkent az ágyszéléhez másztam, fejemet a térdemre hajtottam és sírtam és sírtam. Pár lépést hallottam de nem figyeltem rá csak akkor mikor egy kar húzott a mellkasához. 

-Ne sírj...kérlek

-Gikwang?

-Nae...Ne sírj Sora...-Sora? Soranak hívott?

-Apa..ezt a levelet hagyta itt..-a kezébe nyomtam majd a fölsőjébe bújva újra zokogni kezdtem. Egy apró puszit éreztem a fejemen, majd simogató karokat hátamon.

-Minden rendben lesz...Ne sírj-szorosan magához vont és dúdolni kezdett. Most éreztem először azt amit apa leírt. Gikwang...Mitől változtál meg? Lehet félre ismertelek?

4.rész~Költözés(Sophie)

Unnie kimentett a bajból.Hála istennek, mert már azt hittem, HyunSeung tényleg megver egy teremben. -e gondolat hatására kirázott a hideg.
Hiába kért bocsánatot a fiú, én azért még mindig félek tőle..egy kicsit.Tudjátok.Egy ici-picit.
-Sophie te mégis hol a francban voltál?Már mindenhol kerestünk téged!-jön oda hozzám MinSo, az egyik táncos idegesen.
-Mi..miért?-dadogom ijedten.
Ez a nap már nem lehet rosszabb...vagyis estig ezt gondoltam.Na de csak várjátok ki szépen.Arra is sor kerül.
-Hogy miért?!Azért kincsem, mert már egy fél órája a próbateremben kéne lenned!Nem tűnt fel?-kezdett el ordítozni velem a lány.
-Ne emeld fel a hangodat, légyszíves.-emelem kezeim a füleimhez, majd a szemem is erősen lehunyom.Nem szeretem, ha kiabálnak velem, olyankor mindig a sírás kerülget.
-Ne emeljem fel a hangomat?!Ha mindenhez ilyen lazán állsz hozzá, akkor jól gondold át, hogy ezen a pályán szeretnél-e továbbmenni!-üvöltözik jó hangosan még mindig.
-Hé lányok, mi ez a veszekedés?-jön felénk értetlenül Hyuna.
-Ez a lány, már megint...-kezdi MinSo, ám helyette valaki más fejezi be a mondatot.
-Ez a lány már megint bajba keveredett.Velünk volt, ne told le ezért.-néz mélyen a háborgó táncos szemébe Yang Yoseob.
-Ohh.Elnézést, nem tudtam.-hajol meg mélyen a lány.
-Máskor kérdezd meg.Ezért felfüggesztést, vagy kirúgást is kaphatnál.-mondja komolyan a b2st vokálja, mire MinSo ijedten néz fel rá.-Ez esetben eltekintek e mellől, és nem jelzem az igazgatóságnak.Menj!-teszi hozzá Yang Yo.
-Köszönöm.-hajol meg újra a riadt lány, aztán elszalad.
-Köszönöm!-ismétlem meg ugyanezt, csak nyugodtabban, és nem rohanok el.
-Nincsmit.Láttam, hogy bajban vagy.-mosolyodott el a fiú.
-Ma már nem ez az első.-bámulom a földet.
-Hogy mondod?
-Semmi, semmi.-motyogom.-Izé.Még egyszer nagyon szépen köszönöm.-hajolok meg, majd a recepcióhoz veszem az irányt.-Hyori!-szaladok a pulthoz.-Már elment?-kérdezem szomorúan, amint meglátom a másik recepciós lányt.
-Mint látod.-mondja a lány unottan, fel sem nézve papírjaiból.
-Ühm...kár.Megnéznéd nekem, hogy melyik próbateremhez vagyok beosztva?-rágcsálom a szám szélét.Tudni valóan nagyon finom, és jó gondolatelterelés, ezért csinálom.
-Hetes.De siess, mert...ahj, felejtsd el.Már rég elkéstél.-pötyög a számítógépén.
-Mii?-üti meg hangom a magas 'cé'-t.
-Jól hallottad.
-Basszus!-káromkodom, pedig Sora megtiltotta.Nem baj.Amíg ő nem látja, addig nem is fáj neki.
Újra a próbatermes folyosó felé veszem az irányt.Bekopogom a hetes számú terembe.Senki sem válaszol, ezért óvatosan benyitok.
-Hát ti?-állok meg csodálkozva az ajtóban, amikor meglátom, hogy mindenki a földön heverészik.
-Téged vártunk.-motyogja mérgesen JinAh.
-Ne haragudjatok.Adódott pár probléma...-hajtom le a fejem.
-És mégis milyen probléma??Azt hittem, neked a debütálás most a legfontosabb...-mondja gúnyosan GeuRim.
-Az is!Csak..
-YangYo-val volt, hagyjátok.-kel a védelmemre MinSo.Na, ez is fura jelenség...
-Yang Yoval?Mit kerestél vele?-hangom egymás után mindenkitől.
-Ahhoz nektek semmi közötök!-mordul rájuk újdonsült 'barátnőm'.-Táncoljunk!-lép a magnóhoz.
-Táncoljunk...-vonnak vállat, majd felállnak.

Fél 8 körül
Fáradtan indulok haza az albérletbe.Igen, még csak ennyire futja.És ha hasonló magánakciókat csinálok, mint a mai volt, akkor úgy látszik, ennyi is marad.A lakás előtt a cuccaim.
-Mi a fene?-próbálok benyitni, ám az kulcsra van zárva belülről.-Hé!-kopogok az ajtón.Na jó, inkább...verem.
-Ki az?-jön ki egy magas, jóképű helyi srác.
-Én.Itt lakom.Na és te?-mordulok rá.
-Én lakom itt.A ház tulajdonosának a fia vagyok.-dől neki az ajtófélfának.-Ide jöttem, jobb munkalehetőségek reményében.
-Na és én hol lakjak?Hmm?Kérlek, legalább erre az egy éjszakára engedj vissza!Elférünk ketten egy házban.Na?-próbálkozom.-Figyelj, holnapra kerítek lakást, de ha tudtam volna, hogy jössz, akkor nem lenne ilyen probléma!
-Te tudod a legjobban, hogy csak egy ágy van.-mondja.
-Ahj.Igaz.-szomorodom el.Pedig jó ötletnek tűnt..
-Vagy talán ha...-vigyorodik el kajánul.
-Jaj, nem!Nem!Köszönöm.-hajolok meg, majd gyorsan lelépek onnan.
Jóképű, de sohasem feküdnék le ilyen fickókkal.Ráadásul nem 19 évesen...brr.
Eszembe se jut, hogy valamit esetleg elvettek tőlem.De hát...azt úgyse adnák vissza.Ruháim a bőröndben, telefonom nálam, dugipénzem nem is volt...hajaj.
Táskámból Aya Sora pótkocsikulcsát halászom elő.Még szerencse, hogy annak idején nálam maradt...azóta sem kérte vissza.
Ő még bent van a Cube-nál.A parkolóban megkeresem a kocsiját, majd beülök.az ülés alól egy takarót húzok ki, jól ismerem már drága féltestvéremet.Ő mindig mindenre fel van készülve..
Magamra zárom a kocsit.Már teljesen besötétedett.Jó éjt Sophie.Aludj jól egész éjszaka, egyedül, egy kocsiban.Ügyes vagy.Megint nagyon ügyesen megcsináltad.Ez is csak te lehetsz.Gratulálok.
Önostorozásom után végre el tudok aludni, és kipihenem az aznapi dolgokat...

Másnap reggel...
-Úr Isten!Sophie, te mit keresel itt?-rázogat meg féltestvérem.
-Izé.Hát...itt aludtam.
-Egész éjszaka?!
-Aha.-hajtom le szomorúan buksimat.
-De hát miért?mit csináltál?Az albérlettel mi van?-értetlenkedett.
-Kidobtak.-szipogom, mire Sora magához ölel.
-De hát miért nem szóltál?Jöhettél volna hozzám.Én is a beastesekkel lakom.-simogatja hajam.
-Nem tudtam.Meg..amúgy sem akartalak zavarni.-vontam vállat.
-Jaj, te!Vacsoráztál?
-Nem.-sóhajtom.
-Micsoda?Hallod, te nem vagy normális!...Na jó, gyere, még a fiúk is otthon vannak.Gyere!-fogja meg a csuklóm.

3.rész~Unnie

Reggel összepakoltam és elindultam az Ent.-hez. Mázli hogy volt már kocsim így a cuccaimat nyugodtan tudtam tárolni a nap végéig mikor is beköltözök a fiúkhoz...Éppen Őket kerestem, mikor valaki a nevemen szólított.
-Aya Sora!-nem igen hívnak a teljes nevemen, szóval meglepett
-Sophie?
-Unnieeeeeeeeeeeeee!!!-rohant mögém
-HyunSeung mit csinált vele?
-Se-Semmit Sora!-habogott
-Akkor nem remegne! M4M menjetek próbára, Ilhoon Te is! HyunSeung ide!- osztottam ki a parancsot , amit mint a kis katonák azonnal teljesítettek-Szóval mit csináltál vele?-néztem rá szúrósan
-Semmit Menedzser! Esküszöm!
-Sophie? Mit csinált?-néztem a mögöttem álló lányra
-Rángatott...-szinte sírva beszélt már
-Szóval HyunSeung- néztem vissza rá és fontam össze a karomat
-Miért neki hiszel? Azt se tudod honnan jött és kicsoda!! Én pedig a csapatod tagja vagyok!!!
-HYUNSEUNG!-kiáltottam rá mire megszeppenve csöndbe maradt-Először is Ő itt a féltestvérem!-pillantottam hátra majd vissza-Másodszor, neki hiszek mert ismerem Őt! Sosem hazudott nekem! Te viszont ez elmúlt 2 percben folyamatosan. Azt hiszem a mérleg nyelve az Ő pártján áll!
-A féltestvéred?
-Igen! Úgy hogy úgy beszélj vele, vagy bántsd meg hogy nekem felelsz! Aki a húgomat,bántja engem bánt! Te pedig különösen ügyelj mit csinálsz, mert egy ballépés és a bandából is repülsz! Világos?-vettem föl a komoly arcom
-Igen is! Bocsánat Sophie- nyújtotta felé a kezét amit el is fogadott, így megbocsájtva neki
-Sophie menj próbára! Ügyesen és ne keveredj bajba! Jó?-pusziltam meg fejét
-Rendben Unnie! Köszönöm! Sziasztok!
-Szia! És most, leülünk mi ketten és elmeséled mi miatt vagy így kiakadva!-fordultam ismét felé
-Jó!-fejet hajtva követett a tárgyaló terembe
-Mesélj! Elvégre azért vagyok a Menedzsered hogy mindent megbeszélj velem, segítsek amibe tudok. Kérlek bízz meg bennem HyunSeung...tudom hogy nem vagyok olyan mint az apám volt...De megteszek mindent hogy pótoljam Őt...
-Rendben van Sora! Huuu-vett egy mély levegőt-Tudod...Hyuna meg én...együtt vagyunk...-hallgatott el
-A barátnőd?
-Nae-bólintott
-Áhhhh gratulálok!-öleltem meg-Ez nagyon hír! Mióta vagytok együtt?
-2 hónapja...De nem vagy mérges miatta?
-Nem! Ameddig nem megy a munka rovására és nem tudódik ki, nyugodtan együtt lehettek!-mosolyodtam el -De elmondod hogy miért akadtál ki a húgomra?
-Meglátott minket az ebédlőbe, aztán a növény mögött lapult..És olyan mint ha követett volna.Én meg fölkaptam a vizet, mert féltem hogy kikotyogja.
-HyunSeung, figyelj! A húgom is gyakornok, mint ahogy Ti is voltatok. Ő is arra az életre készül mint Ti! Tudja hogy mivel jár ha idolnak párja van. Sosem mondaná el!
-Ne haragudj rám! Nem akartam ráijeszteni!Nem vagyok ilyen! Ugye nem rúgatsz ki a bandából?
-Neeem!!-nevettem egy jót- Nem foglak! Nyugi! Menj vissza a fiúkhoz próbára, én is megyek azonnal!-öleltem meg
-HyunSeung!-jött mögülünk a hang
-Hyuna!-intettem felé
-Ő ki?-tette a csípőjére a kezét és számon kérő pillantások mellett Hyun fele fordult. Magamba jót kuncogtam rajta. Szegény gyerek, ennyi letolást nem igen kapott.
-Hyuna, Ő itt az új menedzserem! Aya Sora!
-Sora! Ő pedig a barátnőm!-mutatott be
-Szia Hyuna! Mielőtt leszednéd a fejét, nem kell.Megtettem én! Megengedem hogy együtt legyetek, csak a munkára ne menjen és teljes oda figyelést kérek! A média ne tudja meg! Nem fogom elmondani senkinek, de ügyeljetek!
-Ohh, köszönjük!-hajolt meg
-Most pedig,kérlek külön-külön menjetek vissza a próbára!
-Rendben!-meghajoltak mindketten majd elsiettek. Jobban bele gondolva sose jártam a tetőn, és innen csak pár lépcső. Felmentem a tetejére mire egy muzsika csapta meg a fülem.Valaki gitározott...Lassan közeledtem a hang irányába és leülve az egyik padra hallgattam. Gikwang játszott...

Hihetetlenül  jól játszott rajta. Kellemes volt.
-Te mit keresel itt?-ahh ennyi volt
-Följöttem! Tudtommal nem a tied a tető!
-Chh..de fölvágták a nyelved! Attól hogy  a többieket levetted a lábáról engem nem fogsz!
-Hidd el nem is akarom! Csak viselj el!! Ameddig én vagyok a menedzsered, legalább tisztelj.Nem kérem hogy jó pofizz nekem, mert arra nem vagyok kíváncsi!! Csak tisztelj meg annyival hogy csöndbe maradsz mikor beszélek, figyelsz arra amit mondok a csapattal kapcsolatban!! A házban is el foglak kerülni,és nem leszek utadba!!!-osztottam ki.Mintha kicsit megszeppent volna, vissza vett a mosolyából és szinte komoly lett.
-Rendben van!Most megyek...Menedzser!-hajolt meg előttem és elment. A gitárját itt hagyta, ezért föl vettem és játszani kezdtem rajta. Imádtam a zenét, és gitározni a kedvenc szabadidőm volt. Csak pengettem a húrokat míg nem arra a számra jutottam amit apa játszott nekem...Hiányzik..hiába vagyok felnőtt...
Gikwang pov:
Egy percre komolyan megrémített, ahogy a fejemhez vágta a dolgokat. Valóban bunkó parasztként viselkedtem vele....De nem tudja vissza adni JiHoot...Olyan volt nekem mint ha az Apám lett volna..és még csak arról se tudtam hogy meghalt... Már a lépcsők felénél jártam mikor eszembe jutott hogy a gitáromat fönt hagytam. Fölindultam érte de az ajtónál megálltam. Ismerős dallam csapta meg a fülem, JiHoo játszotta sokszor ezt a dalt...Ezek mellé társult egy angyali hang...De csak Sora van fönt. Fülemet jobban az ajtóra tapasztottam és hallgatóztam.Jól esett a szívemnek ez a dal.Észre se vettem hogy abba maradt a játék csak mikor az ajtó megmozdult én pedig Sorara estem...

2.rész~Új barátok(Sophie)

Egy szokásos napnak néztem elébe.Ébredés után újra szembesültem azzal, hogy a kék melírcsíkok kikoptak a hajamból.Tehát ma a fodrászhoz fog vinni az utam.
Aztán eszembe jutott, hogy mégsem foglalkozhatok önzően csak magammal.Hiszen nemsokára debütálás, ami-fogalmazzunk úgy-nem kismiska.Ruha, smink, haj, díszlet, rendezés és egyéb komoly dolgok.
Tüdőmből egy mély sóhajt eresztve kászálódtam fel az ágyról, majd felöltöztem.Ha megint késni fogok, biztos búcsút mondhatok a debütnek...
Miután a fogamat is megmostam és rendbe szedtem magam, elindultam a kiadóhoz.Napszemüvegemet a szememre csúsztattam, úgy vágtattam végig az utcán.Nem laktam messze.
A sikítozó fanok között átküszködve magam felmutattam a belépő kártyám, majd HyoRi-hoz siettem, a recepcióshoz.
-Hyoriii!Hyorihyorihyorii!-hízelegtem a lánynak, mire méltóztatott rám figyelni.
-Mondd.-sóhajtott, majd elmosolyodott.
-Izé.Ma nem jönnél el velem a fodrászhoz?Kérleeek!-nyávogtam.
-Ne haragudj, de ma a szüleimhez megyek látogatóba.Anyu nagyon beteg.-pakolgatta a papírokat a huszonéves lány.
-Óó.Hát akkor...jobbulást neki.-szomorodtam el, majd a büfébe mentem.Mostanában állandóan itt reggelizem.
Vettem egy sajtos-pulykás szendvicset, majd leültem egy asztalhoz.Falatozásom közben figyelmes lettem valamire.Egy lány.És egy fiú.HyunSeung...és Hyuna.Egymást falták egy kis kiugró helyen.Láthatólag nem zavartatták magukat, nem mintha lett volna valaki rajtam, és a büfésen kívül a canteen-ban.
Gondoltam nem leszek tapintatlan, és nem fedem fel a titkukat.Csendben elmajszoltam a szendvicsem, majd felálltam, hogy megkezdhessem a munkám.Ám balszerencsémre a lábam beleakadt egy székbe, aminek következtében hangos csörömpöléssel borult fel a fém bútordarab.
Térlátásommal érzékeltem, amint HyunSeung összerezzen, 'barátnője' pedig aggódva mered rám.
-Te mi a fenét csinálsz?-húzott be a kiugró helyre a fiú.Láthatólag nagyon mérges volt.
-Izé.Én nem akartam.-próbáltam menekülni.-Engedj el!-néztem rá könyörögve.
-Addig innen el nem mész, míg meg nem ígéred, hogy nem szólsz senkinek!-sziszegte a fiú.
-Rendben.Nem szólok.-dadogtam ijedten.Teljesen megrémisztett a srác.
-Ajánlom is.A következményeket ne akard megtudni.-lökött el magától, aminek következtében majdnem végignyaltam az asztalt.Már jól kezdődik  nap...
Fülemet, farkamat behúzva menekültem a próbatermek felé.Fél úton megálltam.Azt sem tudom, hogy hová leszek ma beosztva.
-Buta, buta, buta!-veregettem fejemet a falba.
-Jól érzed magad?-állt meg mellettem egy fiú.
-Ja persze.-vakargattam meg a buksim.
-Biztos?-kérdezte egy másik is, aki mellette állt.Összesen négyen voltak.
-Persze.-bólintottam.Úr Isten.Ez most az M4M.
-Ooké.Gyertek, menjünk!-mondta Jimmy, mire mindannyian eltűntek.
-Biztos minden rendben?-futott vissza aggódva Alen, és megérintette a könyököm.
-Persze..-nevettem el magam, mire a srác elmosolyodott és elszaladt.-Egy szerencsétlen balfasz vagy Sophie.-motyogtam.
Újra közeledett a veszély.Hyuna és HyunSeung kézen fogva sétáltak végig a folyosón.Gyorsan bebújtam egy pálmafa formájú növény mögé, és onnan figyeltem az eseményeket.
-És te kitől bújsz?-suttogta mellettem egy hang.
-BASSZUS MÁR!-ordítottam fel, majd virágostól kiestem a folyosóra.
-Héj, jól vagy?-hajolt fölém a fiú.
-Nem!Nem vagyok jól.Nincs egyetlen egy normális ember se ebbe a rohadt kiadóba.-nyöszörögtem.Szépen beütöttem a fejem.
-Gyere!-segített fel IlHoon.-Megvagy?
-Nem.-simogattam a fájó pontot a buksimon.
-Izé.Nem akartalak megijeszteni.Ne haragudj.-vakarta meg zavartan a tarkóját.
-Akkor is a szívbajt hoztad rám.-duzzogtam.
-Veled meg mi lett?Komolyan jól vagy?Orvost ne hívjunk?-jelent meg megint az M4M.
-Már megint te?-közeledett vészt jóslóan HyunSeung.Hyunát valahol elhagyta.
-Én esküszöm nem leskelődtem.-kezdtem el hátrálni.
-Aha.Szóval követsz minket?Mi?!-kezdett el rángatni.
Szép kis slamasztikába keveredtem, már rögtön reggel.IlHoon, az M4M, HyunSeung és Hyuna..lehet valaki szerencsétlenebb nálam??
-Aya Sora!-kiáltottam az ismerős arcot látván.Ő az a lány,aki talán meg tud menteni a következő fájdalmaktól, amiket a B2st vezető táncosa fog okozni néhány percen belül...

1.rész~Ismerkedés

Ma van az első hivatalos munkanapom. Ideges vagyok hiszen hat fiúnak leszek a menedzsere ami nem kis feladat. Nőként azt hiszem még inkább megerőltető, bár kitudja. Lehet női szóra jobban hallgatnak. Elértem a CUBE épületéhez, ahol mint mindig most is sikítozó fan lányok állták el a bejáratot. Jól indul a reggelem...
-Lányok! Engedjetek át!
-Mert ki vagy Te? Állj be a sorba és várd amíg esetleg kijönnek. Bár ilyen kinézettel esélyed sincs hogy fel figyeljenek rád...-mordult rám
-Örülök! Akkor hatásos vagyok! Most pedig engedj!-azzal előre vágtam magam a tömegbe és be mentem az ajtón. A lányok még kiabáltak utánam, érdekesen szép "dicsérő" szavakat majd amint felmutattam a biztonsági őrnek a belépő kártyám azonnal elhalkultak. Engedtem egy fél mosolyt feléjük és a cég fejéhez mentem. Rendkívül kedves ember volt, részvétet kívánt majd oda adta a szerződésem. Remegő kézzel írtam alá, a menedzseri állást jelentő papírost. Fölálltam, Ő pedig a fiúk tánctermébe kísért engem.
-Menj be,nyugodtan! Ha nem viselkednek, 20 fekvőtámaszt nekik!-nevetett-Menj csak!-nyitotta ki nekem az jtót
-Köszönöm Uram!-meghajoltam majd bementem. Mind a 6 fiú a földön heverészett, telefont nyomkodva.Mit ne mondjak aranyosak voltak.-Sziasztok!-hajoltam meg
-Szia Cica baba! Eltévedtél?
-Ha Baestnél vagyok nem hinném HyunSeung!
-Höh? Te tudod ki vagyok?
-Hyun! Híres vagy!-verte fejbe a Leader
-Jaa! Tényleg! Akkor te ki vagy?
-Aya Sora vagyok, JinHoo lánya. És mától az új menedzseretek!
-A MICSODÁNK?-szólaltak meg egyszerre mind a hatan
-A menedzseretek vagyok!
-Várj, és mi erről miért nem tudunk? És hol van JinHoo?-tapintott rá a lényegre Gikwang...Két lépést hátra tettem majd lerogytam a földre. Nem igen tudnak megríkatni, és nem vagyok azaz érzékeny lány sem. De ez szíven talált...-Most meg mi van? Komolyan Te leszel a Menedzserünk?-vetett rám egy megvető pillantást
-Gikwang, csönd!! Valami baj van!-szóld rá DooJoon- Mond el, Sora
-Az Édesapám...meghalt...-láttam rajtuk hogy meglepődnek-Ma van 1 hete hogy nincs velem...Sajnálom, összeszedem magam. Nem vagyok gyenge, nő létemre.
-Sírd ki magad, Sora!-vigasztalt meg a Leader
-Köszönöm! De nem éppen így akartam bemutatkozni nektek!-nevettem el magam
-Én Yoon DooJoon vagyok!-fogott velem kezett, amivel föl segített a földről
-Köszönöm! Ti pedig Jang HyunSeung, Yong JaeSoon, Yang Yoseob, Son DongWoon és Lee Gikwang!
-Szólíts JunHyungnak, Sora!
-Rendben!-mosolyogtam rá-Seobi, Te mit csinálsz?-néztem éppen az előttem álló JunHyung mögé
-Seeeemmiiiitt!-vakarta meg tarkóját
-Szóval mit csinálsz?-tettem csípőre a kezem
-Le fényképeztelek és ki akarom tenni twitterre hogy milyen gyönyörű az új menedzserünk!-pirult bele.
-Oh hát köszönöm!
-Chh még hogy szép...-ezzel kiviharzott Gikwang a teremből
-Ne is figyelj rá!-mosolygott rám DooJoon. Ő a legaranyosabb a bandából, és a legszimpatikusabb.
-Nyugi, nem bántott meg!-mosolyodtam el.
-Sora, és hol laksz?
-Hát igazából, egy kis házban. De elég messze van innen, szóval közelebb fogok költözni.
-Költözz be hozzánk! JinHoo is velünk élt.-hozta föl az ötletet HyunSeung
-Így van! Gyere hozzánk lakni!
-Senkinek nincs ellenvetése!
-Rendben van, köszönöm fiúk! Én hagylak titeket tovább dolgozni! Fighting!-emeltem föl a kezem-Megyek megkeresem Gikwangot és vissza küldöm!További jó munkát!-mosolyodtam el és ki mentem a teremből.Gikwang elég rendesen elbújt vagy csak én nem találtam meg elsőre. Olyan hatalmas ez az épület, én meg először járok itt...Ahh Gikwnag hol vagy már?-Gikwang?-nyitottam be az egyik terembe
-Mit akarsz?
-Mi bajod van?
-Semmi közöd hozzá! Viszlát Menedzser! Chhh..-azzal ott hagyott. Igazán nem értem mi baja van velem..Nem bántottam Őt...Lesznek még gondok köztünk úgy érzem...Főleg hogy velük fogok élni, Apa igazán elmondhatta volna... Ideje haza indulni és összepakolni. Holnap vár egy új kezdett, velük...

Gikwang pov:
Miért kell nekünk egy új menedzser? Miért kell egy ilyen fiatal, tudatlan, esetlen lány mint menedzser? Csak kolonc lesz a nyakunkon... A srácok ráadásnak még meg is hívták hozzánk... Minek? Komolyan nem értem a főnök döntését. Nekünk JinHoo volt a legjobb menedzser, és nála senki sem lesz jobb. Nekünk kellett volna választani...Nem akarom őt!!! És még hogy gyönyörű...Chh...Jól van Yoseob legyél Te a kis kedvenc. DooJoonnak meg tuti bejön...Mindenkit levett a lábáról, pedig ugyan olyan mint a többi lány. Egy idő után vagy hátba támad, vagy csak egy éjszakára kellünk nekik, hogy föl vágjanak "VELE VOLTAM ESTE,KÉPZELJÉTEK"...Az elkövetkező idő hosszú lesz van egy ilyen sejtésem...

Bevezető2~Karrier

Park Sophie vagyok, 19 éves, a CUBE Ent. egyik gyakornoka.Komoly neveltetést kaptam, és környezetem szerint 'fényes' jövő áll előttem.5 éves korom óta tanulok zongorázni és énekelni.Számos énektanárnál megfordultam már.
Szüleim szigorúan neveltek, de én ki akarok törni ebből a közegből.Nem akarok udvari kislány lenni.
Én egy 18 évet betöltött, érett nagylány vagyok...
Igazából ha szüleim nincsenek a közelben, rám se lehet ismerni.Ahány körmöm van, annyi félére festem, hajamat kék csíkokkal melíroztatom.Egyszer el kell majd fogadnia az édesapámnak, és az édesanyámnak is, hogy tudom, mit akarok.Én nem olyan lány vagyok, akit ő ismernek.Én egy őrült vagyok.
Nehéz az út a csúcsig...de lesz segítség, ugyanakkor egyre fokozódó problémák.Tudom, hogy képes vagyok rá.Meg tudom csinálni.Park Sophienak nincs lehetetlen...

Bevezető~ Egy új kezdet

Az életem fenekestül felfordult Édesapám halála óta. 5 éve élek Koreába, eddig Japán révén ott éltem Édesanyámmal. Régebben külön váltak de nem éreztették velem így nagyon hálás vagyok nekik. Sokszor mesélt Apa hogy mit is csinál, én is ezt tanultam az egyetemen. Menedzser képzés, csak hogy büszke legyen rám. De sajnos már nem élte meg a diploma osztom. Néhány hete elhunyt. Örökségül és némi szerencsével, én kaptam egy csapat vezetését a CUBE Ent-nél. Hogy őszinte legyek semmit se tudok kik Ők és milyenek. De egy biztos mától én felelek értük.

A nevem Aya Sora és én vagyok a BEAST új menedzsere