10.rész~Randi...vagy nem?(Sophie)

-Na!Azért azt nem akarom, hogy megfulladj!-ütögette hátamat YoSeob.
-Jól vagyok.-köhögtem utoljára, majd teljesen elvörösödtem.Komolya randizni hívott?
-Szóval?-rágcsálta szája szélét a fiú.Ő is zavarban volt.Ez aranyos.
-Izé...igen.-böktem ki.
-Gondoltam..-sóhajtott szomorúan.-Vagy mit mondtál?
-Azt, hogy igen.-nevettem el magam.
-Igen?
-Igen.
-Biztos?
-Biztos.
-De tényleg?
-Ha még egyszer megkérdezed, nem megyek veled sehová.
-Jó, bocsánat, de megölelhetlek?-hadarta el.
-Ölelj.-vontam vállat.Olyan fura.De cuki.És...szeretem.
-Jó.Akkor..mikor találkozzunk?Vagyis...érted.-dadogott.
-Bogyókám.Egy házban lakunk.Egy szobában vagyunk.A menedzsered a nővérem...szerintem ezt akkor is meg lehetne beszélni, amikor nem kéne munkahelyre sietni.-néztem az órámra, ami azt jelentette, hogy késésben vagyok.
-Gyere, siessünk!-fogta meg a csuklóm, majd szaladni kezdett velem a Cube felé.
A bejáraton beesve megtudakoltam, hogy hová vagyok beosztva, majd YoSeobbal együtt beléptem a próbaterembe.A táncosok egyszerre kezdtek rám veszekedni, ám amikor meglátták mellettem a Beast vokálját, rögtön elhallgattak.
-Nekem mennem kell.Sziasztok!-köszönt el a fiú, majd elsietett.
-Mit bámultok?Kezdjük a próbát!-kapcsolta be a magnót MinSo, a vezető táncos.Tényleg nagyon rendes mostanában velem...beszélhetnék vele.
Próba után félre is hívtam.
-Miről szerettél volna velem beszélni?-kérdezte kíváncsian, amikor kettesben maradtunk.-Nem jól ment a tánc?Rosszul csináltam?
-Nem, dehogyis, nagyon ügyes vagy!Csak tudod...mostanában eléggé rendes vagy velem és csak azt szerettem volna, ha...szóval mit szólnál hozzá, ha jobban megismerkednénk?
-Én örülnék neki.-mosolyodott el.
-Akkor jó.-viszonoztam.-Egyszer átjöhetnél majd hozzánk.-javasoltam.
-Hozzátok?
-Igen.
-Nem egyedül laksz?-kérdezte.
-Aya Sora, a B2st-es fiúk menedzsere a nővérem, így én is velük lakom.Vagy ha nem szeretnél, akkor elmehetünk mondjuk shoppingolni, vagy ilyesmi...
-Majd megbeszéljük, ne haragudj, de nekem most mennem kell!Szia!-kapkodta össze a cuccait, majd elrohant.
Már sötétedett, amikor hazakecmereghettem.Egy csomó dolgot meg kellett beszélnem az igazgatóval, és elég sokáig elhúzódott a szervezkedés.És még a felénél sem járunk..
Egyedül sétáltam hazafelé a sötétben, amikor egy lámpa fényénél megpillantottam egy ismerős alakot.Az albérletes srác..meg pár haverja.(?) Amikor megláttak, mondott nekik valamit az a fiú, mire olyan tipikus perverz vigyorgó fejjel közeledni kezdtek.Először nem esett le, mit akarnak, hisz naiv szokásomhoz híven mindenkiben a jót látom, így nem veszem észre, ha veszély közeledik...hát pedig most közeledett.Mire magamhoz tértem, és futásnak eredtem volna, az egyikük már lefogott és betömték a számat, én pedig magatehetetlenül vergődtem karjaik védelmező szorításában...