-Szeretlek!-lefagyva ültem, szavai után.
-M-Mi?-óvatosan kimásztam karjai közül, és szemébe néztem.
-Tudod minden percben, mikor velem vagy úgy érzem végem van. Zavar hogy nem érhetek hozzád, nem becézhetlek... Féltékeny vagyok Doo-ra, félek hogy vele leszel. Félek hogy elveszítelek. Félek hogy nélküled örökre egyedül maradok... Szeretlek Sora!-hajolt közel arcomhoz. Ajkaimtól megállt pár centire, reakciómat várva. Lehunytam pilláimat, így ajkaimra tapadt. Nem tudtam neki nemet mondani. Derekamra tette kezét, így közelebb vonva magához.-Szeretlek!! És ezt milliószor elfogom mondani neked! És befogom bizonyítani hogy tényleg így van!Adsz nekem egy esélyt?-csókolt meg újra,hosszasan.
-Adok-pirultam be és suttogtam válaszom
-Köszönöm..!-nyomott puszit a homlokomra és kezemet szívére helyezte-Elérem hogy a te szíved is így dobogjon mikor rám nézel-nézett mélyen szemembe. Oda bújtam hozzá, és bele fúrtam fejem mellkasába.-Cica lettél, Sora?-kacagott egyet
-Nae! Jó illatod van...-pirultam be, Gikwang pedig szorosabban vont magához.
-Velem alszol ma?
-Veled!-suttogtam... Jó a karjai közt lenni, megnyugtató-Menj vissza próbára, DooJoon ideges lesz.
-Nem akarok, csak engem szekál mióta dobtad őt, és engem választottál.
-Nem választottam még senkit...Menj vissza kérlek, a menedzsered is vagyok. És úgy nem viselem el a lógást. Irány vissza! Sophienak is itthon kéne már lennie...-néztem az órámra-Indulj, kérlek!
-Rendben....
-Ígérem beszélek DooJoonnal, de menj! -pusziltam meg arcát
-Rendben!Megcsókolhatlak?-pirult be
-I-Igen!-bólintottam rá, mire ajkaimra tapadt
-Hmm, így mindjárt szívesebben megyek!-vigyorodott el. Én csak megforgattam a szemeim, és egy mosoly kíséretében kilökdöstem az ajtón. Közben folyamatosan az órát néztem, Sophie fél órája késik...
-Yoseob, Sophiet mikor láttad utoljára?-hívtam föl
-Öhh..-vett levegőt- Reggel 10-kor,amikor beértem...Miért?
-Mert,még nincs itthon és nagyon aggódok érte..
-Hogy-hogy nincs otthon? Fél órája, végzett-lett ideges-Sora, tudom hogy a menedzserem vagy, és mérges leszel de engedélyt kérek hogy elmehessek megkeresni Őt.
-Menj, és találd meg! Vigyázz magadra!
-Oké!
Yoseob pov:
Amilyen gyorsan csak lehetett Sophie keresésére indultam. Nagyon aggódtam érte. Azon az úton indultam amerre Ő. A szívverésem a duplája volt, és nem csak a futás miatt.-Basszus Sophie merre mentél?-túrtam bele a hajamba a kereszteződésnél-Menjünk erre-nem igaz még csak most kaptam meg, nem vehetik el már is. Megláttam két srácot amint egy lányt visznek. Sophie.. Írtam egy sms-t a srácoknak hogy merre vagyok és jöjjenek gyorsan. Addig oda lopóztam mögéjük és leütöttem az egyiket. Megfogtam Sophie kezét és magam mögé húztam
-Ne merjetek hozzá érni még egyszer!
-Megjött a kis barátod is. Ejnye, nem is akárki. Nem lenne szép egy ütés nyom az arcán, hát még egy vágás-vett elő egy kést. Basszus...
-Nem félek tőletek, de lehet nektek kéne-intettem a fejemmel a rendőrökre akik most érkeztek meg.
-Uraim, kérem fáradjanak velem-ment mögéjük a rendőr. Morogtak majd elindultak. Kifújtam a levegőt, mikor a rendőr autóba beültették Őket. Sophie szájából kiszedtem a zsebkendőt
-Minden oké? Nem sérültél meg? Fáj valamid? Megütöttek?-dőltek a kérdések belőlem és a kezét kezdtem vizsgálni, Ő pedig hirtelen megölelt.
-Köszönöm-erősen tartottam magamhoz. A srácok is megérkeztek, a kocsival így haza tudtuk vinni
Sora pov:
Ahogy meghallottam Őket leszáguldottam a lépcsőn és megöleltem a kishúgom.
-Minden rendben? Mi történt? Rendben vagy?-a sírás fojtogatott
-Minden rendben nyugi-mosolygott rám
-Később megbeszéljük-öleltem magamhoz és megpusziltam-Nem jöhetsz haza egyedül többet, valamelyik fiú haza kísér és nincs ellenkezés egyik félről se. Reggel én viszlek be, este velük jössz. Köszönöm Yoseob-öleltem meg Őt is
-Én is aggódtam érte-mondta és magához húzta Sophiet
-Veled is beszélek később. DooJoon, Gikwang, a szobámba menjetek föl. Veletek kezdem. Junhyung, Dongwoon,HyunSeung konyha.Tietek a vacsora főzés. Yoseob vigyázz Sophiera, és legyél vele-mindenki elkezdett morogni hogy Ő miért ezt a feladatot kapta-Csönd, mindenki a dolgára, gyerünk!-mutattam
-Igen is!-a két fiú a szobámba ment, hárman a konyhába, Seobie pedig a nappaliba. Mély levegő..a legnehezebb most jön..
-Kiki..Doo...Nem akarom hogy miattam, rajtam veszekedjetek. Akkor inkább egyikőtöket se választom...-DooJoon félbe szakított
-Sora,ha csak ezért hívtál ide, akkor inkább hagyjuk
-Doo, ne szakíts félbe. Úgy döntöttem mindkettőtökkel elmegyek egy randira. Azután döntök. Doo veled kezdem, holnap este 8. Kiki szombaton reggel hegyet mászunk. A többi a ti dolgotok. Hogy teszitek szebbé és romantikussá. Világos?
-Igen-bólintottak-Remek, akkor Doo te mint a csapat Leader, szólj a többieknek hogy reggel fotózás.
-Rendben-azzal kiment
-Sora, ez még is mi volt? Nem úgy volt hogy esélyt kapok? Nem értem. Miért teszed ezt? Én elmondtam mit érzek..
-Gikwang, az én érzésem nem biztos. És nem akarok rosszul dönteni...Értsd meg kérlek-simítottam meg arcát és adtam neki egy puszit-Jó? Veled egy egész napot leszek-mosolyogtam mire Ő is
-Később beszélünk-puszilt meg és kiment..Huu túl vagyok rajta.Gyorsan lefürödtem és bementem Kiki-hez. Végül is megígértem hogy vele alszok. Amint megérzett maga mellett, a karjaiba zárt. Ajj komolyan kicsi szívem, miért nem tudsz egy embert szeretni? Reggel az Ő mosolya fogadott. Hát lehet ennél jobb és szebb a reggel?
-Menj öltözni Gikwang, ma fotózás van-lökdöstem ki az ágyból én pedig a fejemre húztam a takarót.
-Menedzser te is gyere-mérgesen néztem rá-Sora, édes kicsi szép szerelmem, kérlek gyere te is-elnevettem magam és kiszálltam
-Dilis-pusziltam meg majd át sasszéztam a szobámba. gyorsan magamra kaptam a ruhát és elvittem ezt ökör társaságot a fotózásra. Nem is lettek olyan rosszak..
Már csak a randit kell túlélnem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése