6.rész~YoSeob szobája(Sophie)

Unnie elvitt a fiúkhoz.Jó nagy lakásuk van.
Lehajtott fejjel léptem be a házba.Félek, nem fognak elfogadni.Én amúgy sem akarok zavarni...
-Annyeong!-motyogtam halkan, majd meghajoltam.
Mindenki a nappaliban volt, és kikerekedett szemmel rám csodálkozott.
-Menj be a konyhába!-mutatott a helyiségre Sora, mire én félénken bólintottam, aztán bementem.
Hallottam, ahogyan kint halkan veszekednek.Sóhajtva léptem ki az ajtón, majd az elhallgatott társaságra néztem.
-Én...igazán nem akarok zavarni.Kidobtak az albérletből, és egy perverz fiú van ott most.Nem tudok hol lakni, ezért hozott ide Unnie.De esküszöm, keresni fogok új albérletet, és már...
-Ne butáskodj, itt maradsz, és kész!Jobb helyed lesz itt, mint egy koszos albérletben.-szakított félbe YoSeob.
Aya Sora elvigyorodott, majd odaszaladt, és megölelte manófiút.Yang Yo várakozóan rám tekintett, mire én tárt karokkal odaszaladtam hozzá, és megöleltem.Na jó, enyhén fogalmaztam, mert úgy nekiszaladtam, hogy mindhármunkat feldöntöttem, mint egy pulikutya.De sebaj, csak hozom a formám.
-Bocsii.-rágcsáltam szám szélét, majd felsegítettem Unniet, és a fiút.
-Szerintem...a vázákat pakoljuk el.-szólalt meg DongWoon komoly hangon.
-Ne haragudjatok rá.Mindig ezt csinálja.-nevette el magát Sora.
-Nem is mindig..-motyogtam.
-Csak a nap 24 órájában.-bólogatott.
-És...izé.Én hol fogok aludni?-kérdeztem meg bizonytalanul.
-Hát...sajnos már csak a nappaliban maradt neked hely.-húzta a száját DooJoon.
-Nekem az tökéletesen meg..
-Majd én alszom kint.A szobám pedig Sophie-é lesz.-vágott a szavamba megint Yoseob.
-De nem, nehogy már!-kezdtem el hevesen tiltakozni.
-De igen.
-Yoseob..-nyafogtam.
-Én itt kinn alszok és kész.Te csinálj amit akarsz, de már csak a szobámban van hely.-vágta le magát a fiú amolyan 'háhá én nyertem' mosollyal a kanapéra.
-Oké, akkor én meg alszok a földön.-vontam vállat.
-Dehogy alszol!-szállt be a veszekedésbe Unnie is.
-De Soraa!-kezdtem el toporzékolni.
-YoSeob ha nagyon oda akarod adni a szobád, akkor takarítsd ki, mert...DooJoon mondott valamit.-nevette el a mondat végére magát féltestvérem.
-Miii???NEM!!!Sophie, aludj itt kint!-pattant fel rögtön a fiú.
-Oké.-feküdtem le a helyére.
-Kicsi a rakás!!!-ugrott rám a maknae.
-DongWoon.Szállj le rólam, nyomod a bal vesémet.-nyögtem alig hallhatóan, mert a fiú minden levegőt kiszorított már belőlem.-Hány kiló vagy mégis?-kérdeztem, amikor végre méltóztatott felállni rólam.-Fogynod kéne.-ütögettem meg szórakozottan a hasát.
-Chh itt kocka has van.-húzta fel magán pólóját vigyorogva.
-DongWoon!Mit mondtam neked a nyilvános meztelenkedésről?-adott neki egy tockost leader Oppa.
-Jólvanna.-sértődött be a maknae, mire én kinyújtottam a nyelvem, és eldöntöttem, hogy megnyertem a csatát.
-A két 'nagygyerek' egymásra talált.Szuper.-forgatta meg szemeit JunHyung.
-Csak féltékeny vagy.-néztem rá.
-Ugyan kérlek, mégis mire?!-röhögte el magát kínosan.
-Woonie kockahasára.-vontam vállat.
-Persze.-motyogta unottan.
Hát...nem leszünk nagy barátságban.Ennyit erről.
-Sophie, körbevezesselek?-ajánlotta fel a maknae csillogó szemekkel.
-Ühüm.Aki hamarabb ér fel, az a győztes!-indultam meg a lépcső felé.
-Nem ér, hamarabb indultál el!-nyafogott fent.
Minden helyiséget külön megmutatott, vagyis a legtöbbre csak mutogatott, de ahol megtorpantunk, az a Yang Yo szobája volt.Félig nyitott ajtó, és egy csomó szemét, meg holmi a földön.
-Uram isten.-léptem be könnyes szemekkel.-Ez a mennyország.-vetettem bele magam a szemétkupacba.
-Héj!Mit kerestek ti az isteni birodalmamban?-hallottam meg a hátam mögül a szoba tulajdonosának hangját.
-Yang YoSeob.-léptem oda hozzá, majd kezeim a vállaira tettem.-Hajlandó vagy osztozkodni velem eme nemes hajlékon?
-Jézus uram isten, mi ez itt Yoseob?-jelet meg az ajtóban Unnie.-Ez még a budinál is rosszabb, esküszöm...Úr Jézus hogy lehet itt élni??-szörnyülködött.-Takaríts ki!Azonnal!
-Mi?UNNIE NEM!-ordítottam.-Miért nem becsülöd ezeket a kincseket?-mutattam egy üres kólásdobozra.
-Komolyan, Sophie?-nézett rám lesajnálóan.-Akkor segíthetsz te is kitakarítani neki.
-Aya Sora!-ültem le a földre, majd átkarolt a jobb lábát, és bociszemekkel néztem fel rá.
-Oké oké, de...én ide többet be nem teszem a lábam, az biztos!-ment ki feltartott kezekkel, engem pedig húzott magával.
Lekapcsolódtam járószervéről, majd visszaugráltam a szemétdomb közé.
-Akkor..hogyan tovább?-néztem kérdően Yang Yo-ra.
-Legyünk szobatársak.
-Jó.És én min alszok?
-Van egy matrac a szekrényemben...ha tényleg itt akarsz...élni.-nézett rám tétován.
-Köszönöm!-öleltem meg a fiút boldogan.
-Engem is!-rohant oda hozzánk aranyosan a Woonie.
Úgy tűnik, ők lesznek itt a barátaim...Unnien kívül.