Sora pov:
Mikor befejeztem a dalt, úgy döntöttem leviszem ennek a méregzsáknak a gitárt. Ám az ajtónyitáskor sikeresen rám esett. Arcunkat 2 cm választotta el egymástól...Igazából most néztem először a szemébe, gyönyörű volt. Jézusom Sora miről beszélsz? Elkezdtem magamról lelökdösni, és jó 5 perc rajtam fekvés után vette is a lapot. Megálltunk egymástól 1 méter távolságra, lehajtott fejjel.
-Khhmm...-köszörülte meg a torkát-Bocsánat...Nem akartam
-Semmi baj...De..én megyek! Meg-megbeszélésem van...-kezébe adtam a gitárt és elsiettem. Be egyenesen a női mosdóba. Hihetetlen mennyit tud változni valaki, pillanatok alatt... Megmostam az arcom és rendbe szedtem magam. Felkavart rendesen...Teljesen zavarba jöttem, pedig nem szoktam...Ilyen se volt még. Gikwang...pont te... Ezekkel a gondolatokkal mentem el a megbeszélésre ahol már ki volt tűzve a fiúk munkarendje. Próba, próba, próba és ez vagy 8 órán keresztül. Nem csoda hogy estére olyanok mint a zombiek. -Elnézést Uram!-szólaltam föl
-Mond csak, Sora!
-Szeretném, hogy a fiúk időbeosztása változzon! Közel 8 óra próba van folyamatosan, szünet nélkül.Ezek után, fotózás vagy dedikálás. A koncert tervet nézve sem jobb a helyzet, délelőtt próba, ebéd, délután megint próba. Este koncert, másnap reggel 5-kor edzés. Alig alszanak,evésről nem is beszélve!
-Akkor, átadjuk neked a lehetőséget. Te alakítod ki, a napi programjukat! A koncert terv, minden a te felelősséged innentől! Hajrá! Most pedig mehetsz!
-Igen is!-meghajoltam és kimentem a teremből. Jó nagy dolgot aggattak a nyakamba. Jaj, apa...Te hogy csináltad? Egy kis segítséget adhattál volna...Erre bele löktél a mély vízbe.-Bocsánat-hajoltam meg mikor bele mentem valakibe
-Semmi baj...Menedzser-azonnal fölkaptam a fejem, hiszen egy létező ember van aki így szólít engem
-Gikwang? Hát Te? Nem indultatok már haza?
-Hát...Haza mentünk, de DooJoon utasított hogy jöjjek érted és vigyelek haza! Egyszer mert nem tudod hol lakunk, másodszor hogy jobban kijöjjünk.-mondta el KEDVESEN
-Jé, Te tudsz kedves is lenni?-meredtem rá, mire csak el nevette magát
-Igen tudok! De ne szokj hozzá! Most pedig menjünk, özön dolgom van és nincs kedvem pesztrálni téged!-üdv bunkó Gikwang ismét
-Héé, vegyél vissza! Először is nem vagyok versenyló, nem tudok rohanni. Magassarkú van rajtam ami még inkább megnehezíti és szoknya is amint észre vetted. Másodszor a kedves éned sokkal jobban bejön! Megint bunkó vagy!! És még egy NEM. KELL. HOGY. PESZTRÁLJ!!! Egy nappal vagy nálam idősebb tudok magamra vigyázni! Menj haza nyugodtan, felség!-meghajoltam majd a tető fele mentem. Bő két óra után lenyugodtam, és tárcsáztam DooJoont.-Szia Doo!-kezdtem el társalogni a vonal túlsó végén lévő emberrel
-Szia Sora! Merre vagytok? Már rég itthon kéne lennetek!
-Gikwanggal összekaptunk, ismét. Nem tudnál inkább Te értem jönni?
-De, megyek én! 20 perc múlva a mély garázsba leszek! Szia!
-Köszönöm! Szia!-azzal letettem. Mit ne mondjak sokkal jobban érzem magam most hogy DooJoonnal lehetek. Megkedveltem Őt...azt hiszem. Idővel kiderül... 20 perc és egy életre össze leszek zárva velük. Ahh..jól meggondoltam?
DooJoon pov:
Sora fölhívott hogy menjek érte én... Szándékosan Kiki-t küldtem hogy kibéküljenek. Erre ez a marha elcseszi. Nem birok Sora közelébe lenni... Annyira gyönyörű... Én pedig azt hiszem bele szerettem.... De a még is csak a menedzserem. Leparkoltam a garázsba és vártam a hercegnő(me)t. Ugyan olyan csodaszép, mint néhány órája. Jaj csak ne csinálná ezt a szívem..
-Szia Doo!-pattant be és adott puszit az arcomra
-Szia Sora! Mehetünk?
-Ühhüm! Ne haragudj hogy ide rángattalak, de képtelen vagyok Gikwanggal egy kocsiba utazni. Vagy fölképelem a bunkósága miatt, vagy megölelem hogy jobb kedve legyen. Jaaj, szörnyű!!-akadt ki
-Semmi baj! De Sora... -hallgattam el
-Hm? Baj van?
-Nem, nincs! Csak azt szeretném...kérdezni hogy..nem lenne kedved eljönni velem valahova?
-Randi?
-Valami olyasmi-vakartam meg nevetve a tarkóm
-Benne vagyok!-mosolyodott el
-Akkor, holnap 6 óra?
-Megfelel! Most pedig menjünk jó? Kicsit úgy érzem magam mint akin áthajtottak!-erre jóízűen felnevettem és indítottam a kocsit.Holnap randizok vele. Csodás ez a lány. Fél szemmel mindig rajta voltam, fel nem tudom fogni hogy Ő ül mellettem. Amint haza értünk kinyitottam neki az ajtót, és beljebb engedtem.
-Soraaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!-ugrottak mind a nyakába, csak Gikwang támaszkodott meg a falnál
-Fiúk...megfulladok!-nevetett
-Bocsánat!
-Fiúk gyakoroltatok? Mi ez az összhang?
-Nem! Sora miatt van
-Komolyan megijesztetek!
-Miért nem szoktak ilyet csinálni?-nézett rám az én angyalom
-Nem éppen, még a tánc próbákon is az egyik jobbra dől a másik meg balra. Kiki meg középen heverészik, vagy a tükörbe nézegeti magát.
-Eeeeeeezzzzzz..igaz-vigyorodott el
-Hülye!-szólalt meg Sora mire mindenki hangos nevetésbe tört ki
-Na, gyere Angyalka, körbe vezetlek mielőtt a sáska raj föl nem fal.-szólaltam meg ismét
-Oké!
-Milyen sáska raj?-Seobie tökéletes semmit nem értő feje megnyugtatott hogy a csapatom ugyan az mint volt
-Nos, Sora! Ez itt a nappali, általában itt szoktunk meghalni miután haza esünk.-gondoltam vissza a tegnapra-Konyha, ahová mi nem tesszük be a lábunk,mert ha főzünk csata térré alakul át, és ezt a szó szoros értelmébe vedd. Két táborra szakadunk és Junhyung a bíró!-elkezdett nevetni, gondolom elképzelte-Aztán itt az alsó fürdő, fönt is van egy. Ezt szoktuk használni mert mint mondtam, lent haldoklunk.Itt van a kis próba termünk, néha használjuk, comeback előtt. Itt pedig az kis birodalmam, a Leader szoba. Vagy is a dolgozó, mert amint munka van a srácok kettővel arrébb mennek és eltűnnek.-hagytam körülnézni bent, végül a kincseim voltak bent, amibe ő is bele tartozik- Menjünk föl az emeltre. Ahogy fölérsz a lépnőn, jobb kéz fele van a fürdő, utána Yoseob, DongWoon és Gikwang szobája, bal kéz fele az első ajtó HyunSeung, Junhyung és az én szobám van. Igazából akihez azt mondom hogy nyugodtan bemehetsz és nem leszel rosszul az az én szobám, és HyunSeungé- nevettem-És középen pedig, a Tiéd van. A menedzser szobája. Nézd csak meg nyugodtan-megfogtam kezét és kinyitottam neki az ajtót, és beljebb toltam-Maradj csak nyugodtan, lent vagyunk ha kell valami-rá mosolyogtam és becsuktam az ajtót. Lesétáltam a többiekhez, akik már a nappaliba vártak könyökölve és mesét várva.-Igen, tetszik nekem. Holnap randizunk.-böktem ki könnyedén mire Yoseob és HyunSeung össze pacsizott, DongWoon pedig letudta egy fejbólintással
-Tudtuk! Ennyi Junhyung és Gikwang!
-Jól van Seob, csönd!-Gikwnag fölállt és az emeletre ment. Nem tudom mi történt, de én lemaradtam a többiekkel beszélgetni. Sora, alig várom a holnapot.
Sora pov:
Amikor DooJoon beküldött Apa szobájába, 5 percig csak álltam... Minden tele volt a fiúk képével, a menedzseri feladatokkal, a cél kitűzésekkel...és velem... Ki volt téve a falra egy ilyen feliratú papír:
"Soramnak.."
Nagyon kíváncsi voltam mi lehet az, ezért levettem a falról és szét nyitottam. Egy levél volt...
"Drága Kislányom!
"Drága Kislányom!
Valószínű ha ezt a levelet olvasod én már nem vagyok veled. Kérlek, ne haragudj, hogy nem lehettem veled ott minden fontos, az életedet meghatározó eseményen. Sajnálom, hogy sokkal többet foglalkoztatott a munka, és mindig előrébb volt mint Te... Tudom, már késő bánat, és látod még azt a kevés időt se tudtom veled tölteni amit szeretnék..Az élet kegyetlen volt hozzám, el se tudtam búcsúzni Tőled... Sajnálom Kislányom,hogy nem voltam jó Édesapád...Ha kapnék egy új lehetőséget, mindent megtennék annak érdekébe hogy veled lehessek...Te vagy az én Kincsem, ugye kis Prücsök? Könnyek között írom,Neked ezt a levelet és még csak most kezdtem. Nagyon hiányzol Nekem! Külön kérésemre, az Ent igazgatója engedte hogy helyemre Téged küldjelek. Tudom, hogy sikerült a vizsgád és az én nyomdokaimba léptél. Köszönöm Neked, Kicsim! Itt az új munka, a nagy feladat. Irányítanod kell Őket. Sokszor lesz nehéz dolgot, és rengeteg akadályon kell majd keresztül jutnod, a munkád során de tudom hogy menni fog Neked. Erős, okos, szorgalmas, kitartó kislány vagy. A fiúk személyiségét azonnal észre fogod venni. Yoseob az aki folyton nevet, ugrál és hiperaktív. DooJoon, Leaderhez méltóan komoly, még is gyerekként tud viselkedni néha, nagyon kedves. DongWoon a legnagyobb gyerek én úgy tapasztaltam, de arany szíve van. Junhyung, Ő a csöndes, aki szeret a háttérbe maradni.HyunSeung hozzá sok türelem kell, de nagyszerű barát, ha valaki megérti Őt. És Gikwang...Ő áll hozzám a legközelebb, fiamként szeretem. Tudom, hogy kemény élete volt ezért nem nyit mindenki fele azonnal, és sokszor nem barátságos. Ne ijedj meg Tőle, és ne legyél vele ellenséges, próbáld megismerni Őt. Ha közel engeded magadhoz, a legnagyobb segítséged és bizalmasod lesz. :) Tudom ezt most mind nehéz..és egyedül vagy sok-sok feladatra de ne aggódj bele fogsz tanulni. Az asztalon megtalálod a jegyzeteim, azok segíteni fognak Neked. A falon a munkaterv, a programok ki vannak tűzve, csak figyeld mindig és akkor menni fog. És a szobám... Most már a Tiéd. Amint látod, rengeteg kép van rólad, az eredményeidről. Egytől-egyig büszke vagyok rájuk, ahogy Rád is. Egész életedben nem sokat tettem érted...nagyon nagyon sajnálom. Kérlek vigyázz magadra, én is őrizni foglak Kicsim. Nagyon szeretlek Kishercegnőm...
Apa"
A levél végére sírva rogytam össze...-Apa, sosem voltál rossz Apa...Nagyon szeretlek-zokogásom nem csökkent az ágyszéléhez másztam, fejemet a térdemre hajtottam és sírtam és sírtam. Pár lépést hallottam de nem figyeltem rá csak akkor mikor egy kar húzott a mellkasához.
-Ne sírj...kérlek
-Gikwang?
-Nae...Ne sírj Sora...-Sora? Soranak hívott?
-Apa..ezt a levelet hagyta itt..-a kezébe nyomtam majd a fölsőjébe bújva újra zokogni kezdtem. Egy apró puszit éreztem a fejemen, majd simogató karokat hátamon.
-Minden rendben lesz...Ne sírj-szorosan magához vont és dúdolni kezdett. Most éreztem először azt amit apa leírt. Gikwang...Mitől változtál meg? Lehet félre ismertelek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése