Hiába kért bocsánatot a fiú, én azért még mindig félek tőle..egy kicsit.Tudjátok.Egy ici-picit.
-Sophie te mégis hol a francban voltál?Már mindenhol kerestünk téged!-jön oda hozzám MinSo, az egyik táncos idegesen.
-Mi..miért?-dadogom ijedten.
Ez a nap már nem lehet rosszabb...vagyis estig ezt gondoltam.Na de csak várjátok ki szépen.Arra is sor kerül.
-Hogy miért?!Azért kincsem, mert már egy fél órája a próbateremben kéne lenned!Nem tűnt fel?-kezdett el ordítozni velem a lány.
-Ne emeld fel a hangodat, légyszíves.-emelem kezeim a füleimhez, majd a szemem is erősen lehunyom.Nem szeretem, ha kiabálnak velem, olyankor mindig a sírás kerülget.
-Ne emeljem fel a hangomat?!Ha mindenhez ilyen lazán állsz hozzá, akkor jól gondold át, hogy ezen a pályán szeretnél-e továbbmenni!-üvöltözik jó hangosan még mindig.
-Hé lányok, mi ez a veszekedés?-jön felénk értetlenül Hyuna.
-Ez a lány, már megint...-kezdi MinSo, ám helyette valaki más fejezi be a mondatot.
-Ez a lány már megint bajba keveredett.Velünk volt, ne told le ezért.-néz mélyen a háborgó táncos szemébe Yang Yoseob.
-Ohh.Elnézést, nem tudtam.-hajol meg mélyen a lány.
-Máskor kérdezd meg.Ezért felfüggesztést, vagy kirúgást is kaphatnál.-mondja komolyan a b2st vokálja, mire MinSo ijedten néz fel rá.-Ez esetben eltekintek e mellől, és nem jelzem az igazgatóságnak.Menj!-teszi hozzá Yang Yo.
-Köszönöm.-hajol meg újra a riadt lány, aztán elszalad.
-Köszönöm!-ismétlem meg ugyanezt, csak nyugodtabban, és nem rohanok el.
-Nincsmit.Láttam, hogy bajban vagy.-mosolyodott el a fiú.
-Ma már nem ez az első.-bámulom a földet.
-Hogy mondod?
-Semmi, semmi.-motyogom.-Izé.Még egyszer nagyon szépen köszönöm.-hajolok meg, majd a recepcióhoz veszem az irányt.-Hyori!-szaladok a pulthoz.-Már elment?-kérdezem szomorúan, amint meglátom a másik recepciós lányt.
-Mint látod.-mondja a lány unottan, fel sem nézve papírjaiból.
-Ühm...kár.Megnéznéd nekem, hogy melyik próbateremhez vagyok beosztva?-rágcsálom a szám szélét.Tudni valóan nagyon finom, és jó gondolatelterelés, ezért csinálom.
-Hetes.De siess, mert...ahj, felejtsd el.Már rég elkéstél.-pötyög a számítógépén.
-Mii?-üti meg hangom a magas 'cé'-t.
-Jól hallottad.
-Basszus!-káromkodom, pedig Sora megtiltotta.Nem baj.Amíg ő nem látja, addig nem is fáj neki.
Újra a próbatermes folyosó felé veszem az irányt.Bekopogom a hetes számú terembe.Senki sem válaszol, ezért óvatosan benyitok.
-Hát ti?-állok meg csodálkozva az ajtóban, amikor meglátom, hogy mindenki a földön heverészik.
-Téged vártunk.-motyogja mérgesen JinAh.
-Ne haragudjatok.Adódott pár probléma...-hajtom le a fejem.
-És mégis milyen probléma??Azt hittem, neked a debütálás most a legfontosabb...-mondja gúnyosan GeuRim.
-Az is!Csak..
-YangYo-val volt, hagyjátok.-kel a védelmemre MinSo.Na, ez is fura jelenség...
-Yang Yoval?Mit kerestél vele?-hangom egymás után mindenkitől.
-Ahhoz nektek semmi közötök!-mordul rájuk újdonsült 'barátnőm'.-Táncoljunk!-lép a magnóhoz.
-Táncoljunk...-vonnak vállat, majd felállnak.
Fél 8 körül
Fáradtan indulok haza az albérletbe.Igen, még csak ennyire futja.És ha hasonló magánakciókat csinálok, mint a mai volt, akkor úgy látszik, ennyi is marad.A lakás előtt a cuccaim.
-Mi a fene?-próbálok benyitni, ám az kulcsra van zárva belülről.-Hé!-kopogok az ajtón.Na jó, inkább...verem.
-Ki az?-jön ki egy magas, jóképű helyi srác.
-Én.Itt lakom.Na és te?-mordulok rá.
-Én lakom itt.A ház tulajdonosának a fia vagyok.-dől neki az ajtófélfának.-Ide jöttem, jobb munkalehetőségek reményében.
-Na és én hol lakjak?Hmm?Kérlek, legalább erre az egy éjszakára engedj vissza!Elférünk ketten egy házban.Na?-próbálkozom.-Figyelj, holnapra kerítek lakást, de ha tudtam volna, hogy jössz, akkor nem lenne ilyen probléma!
-Te tudod a legjobban, hogy csak egy ágy van.-mondja.
-Ahj.Igaz.-szomorodom el.Pedig jó ötletnek tűnt..
-Vagy talán ha...-vigyorodik el kajánul.
-Jaj, nem!Nem!Köszönöm.-hajolok meg, majd gyorsan lelépek onnan.
Jóképű, de sohasem feküdnék le ilyen fickókkal.Ráadásul nem 19 évesen...brr.
Eszembe se jut, hogy valamit esetleg elvettek tőlem.De hát...azt úgyse adnák vissza.Ruháim a bőröndben, telefonom nálam, dugipénzem nem is volt...hajaj.
Táskámból Aya Sora pótkocsikulcsát halászom elő.Még szerencse, hogy annak idején nálam maradt...azóta sem kérte vissza.
Ő még bent van a Cube-nál.A parkolóban megkeresem a kocsiját, majd beülök.az ülés alól egy takarót húzok ki, jól ismerem már drága féltestvéremet.Ő mindig mindenre fel van készülve..
Magamra zárom a kocsit.Már teljesen besötétedett.Jó éjt Sophie.Aludj jól egész éjszaka, egyedül, egy kocsiban.Ügyes vagy.Megint nagyon ügyesen megcsináltad.Ez is csak te lehetsz.Gratulálok.
Önostorozásom után végre el tudok aludni, és kipihenem az aznapi dolgokat...
Másnap reggel...
-Úr Isten!Sophie, te mit keresel itt?-rázogat meg féltestvérem.
-Izé.Hát...itt aludtam.
-Egész éjszaka?!
-Aha.-hajtom le szomorúan buksimat.
-De hát miért?mit csináltál?Az albérlettel mi van?-értetlenkedett.
-Kidobtak.-szipogom, mire Sora magához ölel.
-De hát miért nem szóltál?Jöhettél volna hozzám.Én is a beastesekkel lakom.-simogatja hajam.
-Nem tudtam.Meg..amúgy sem akartalak zavarni.-vontam vállat.
-Jaj, te!Vacsoráztál?
-Nem.-sóhajtom.
-Micsoda?Hallod, te nem vagy normális!...Na jó, gyere, még a fiúk is otthon vannak.Gyere!-fogja meg a csuklóm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése