8.rész~YoSeob(Sophie)

-Nekem lassan mennem kell be dolgozni.-pattantam fel a földről.YoSeob kérlelően nyújtotta felém kezeit, mire én készségesen felsegítettem.
-Kísérjelek el?-nézett rám gyönyörű szemeivel, nekem pedig szokás szerint pillangók kezdtek el verdesni a gyomromban.
-Nem muszáj.-kaptam el a tekintetem zavartan.
-De szívesen elkísérlek.-győzködött.
-Nem kell, úgyis még gyorsan beugrok a fodrászhoz, kék melírcsíkokért.Ezer éve kikoptak a hajamból.-vettem kezembe egyik tincsem, majd forgatni kezdtem.
-Szuper.Induljunk!-fogta meg a csuklóm vidáman, majd kihúzott a szobából.-Menedzser, elmentünk!-kiáltotta, aztán kiléptünk a friss levegőre.
-Elengedsz?-néztem rá kérdően a még mindig csuklómat szorító fiúra.
-Ja, igen.Persze.-hajtotta le a fejét zavartan.
-Okéé.Szóval.Biztos, hogy eljössz velem a fodrászhoz?-néztem rá furán.
-Persze.
-Akkor jó.Indulás!-adtam ki a parancsot.
YoSeob a másik irányba kezdett el menni, mint amerre kellett volna.
-Öö..bogyókám.Arra kell menni!-mutattam jobbra, aztán elindultam.
-Tudtam én bogyókám.Tudtam.-bizonygatta, majd követett.
Tökre megszerettük egymást, DongWoon is társult hozzánk, mi voltunk a bogyókák egyesülete.Így aztán éjjel nappal bogyókák voltunk.
-Tök szép leszel bogyóka.-mondta már a szalonban a main vocal.
-Ó, köszönöm.-pirultam el.-Bogyóka.-tettem hozzá, amikor találkoztam a fiú 'nemmondtadhogymivagyok' tekintetével.
Idiótán kezdett el bólogatni, elkönyvelve magának a sikert.
-Készen is vagy.-adott a kezembe egy tükröt az egyik fodrászlány.
-Köszönöm.-hajoltam meg, majd fizettem.
-És most hová, bogyókám?-kérdezte YoSeob, amikor kiértünk az üzletből.
-Szerinted?A kiadóhoz.-indultam el a földet pásztázva.
-A-a.Helytelen válasz.-rázta meg a fejét, mire én gyanakvóan ránéztem.-Ne gondolj semmi rosszra!-nevetett.Mivel még mindig nem értettem, hozzátette:-Nem innál mondjuk egy kávét?Vagy egy villás reggelihez mit szólnál?
-Óó már így is késésben vagyok, mindig a kiadóban eszem, de azért köszönöm, hogy...-hadartam volna el, ám a fiú félbeszakított.
-Nem kérdés volt.-majd elkezdett húzni egy étterem felé.
Reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, komolyabb dolgokról, nem úgy, mint amikor a bogyókáimmal beülünk a fürdőszobába, és elkezdünk dajdalozni, meg azt vitatjuk, hogy ki a legaranyosabb köztünk, vagy hogy ki tud a legkomolyabban nézni 5 percig, nevetés nélkül, és hasonlóak.
-És..mióta énekelsz?-kérdezte Yoseob.
-Öt éves korom óta járok énektanárhoz.-tettem le a kávém.-Figyelj, most már tényleg indulnunk kellene.-néztem a faliórára.
-Jó, mindjárt, csak még egy valami.Edd meg a sütid, és közben elmondom.-bökött a Tiramisumra.-Szóval..tudod, Sophie, én...nagyon kedvellek téged.És szóval..hát...csak azt akartam kérdezni, hogy...lenne-e kedved valamikor...izé.Randizni velem?-bökte ki nagy nehezen, mire a süti is a torkomon akadt, és fuldokló köhögésben törtem ki...