12.rész~Közös zuhanyzás(Sophie)

Sophie pov
Yoseob megmentett, hál' istennek. Azt hittem, csúnyát fognak velem csinálni. A fiúk hazavittek, Yo pedig egy percre sem volt hajlandó elengedni maga mellől. Olyan aranyos.
-Minden rendben? Mi történt? Rendben vagy?-rántott ki a fiú kezei közül Unnie és magához húzott.
-Minden rendben, nyugi.-vettem fel a nyugodt mosolyom, pedig rettegtem. Unnie viszont túl izgulós, nem szabad jobban felizgatni, nehogy valami baja legyen. Szegény, hogy aggódhatott miattam.
-Később megbeszéljük.-nyomott egy puszit homlokomra Sora. Aztán megtiltotta azt, hogy egyedül jöjjek esténként és reggel is ő fog bevinni. Ahj, nem akarom, hogy miattam ilyen nagy felhajtást csináljanak. Van jobb dolguk is, minthogy engem hurcolásszanak.
A nővérem mondott még pár dolgot, aztán elindult fel az emeletre Kikivel és a leaderrel. Ajjajj, nem irigyelem most őket. Vajon miről lehet szó?
-Sophie, gyere, ülj le!-mutatott a kanapéra Yoseob.-Biztos, hogy jól vagy? Nem bántottak?-faggatott.
-Yoseob, semmi bajom. Csak megijedtem.
-Én is.-mondta halkan, mire ránéztem.-Emlékszel még, reggel...?
-Reggel?
-Igen. Tudod...amikor reggeliztél.
-Ja, igen, persze, emlékszek. Bocsánat, nem tudom miről van szó, beavatnál?-rágcsáltam a szám szélét.
-Mindegy...nem fontos.-sóhajtott.
-De, de én szeretném, ha elmondanád. Biztos fontos volt, ha megemlítetted.
-Nem, lényegtelen. Nem volt fontos, ha nem emlékeztél rá.
-Ohh...-hajtottam le a fejem. Olyan gáz, hogy nem emlékszek rá. Látom, hogy neki fontos. Mi is történt reggel?
-Én nem akarom azt a lányt pesztrálni. Mi vagyok én?-hallottam a konyhából.
-Ne törődj velük, Sophie.-mondta Yoseob, ám én felálltam, és a többiekhez sétáltam.
-Fiúk, nagyon sajnálom, hogy ez történt. Én nem akarom, hogy vigyázzatok rám. Ne haragudjatok. Meg fogom beszélni Sorával, hogy ne nektek kelljen.-hajtottam le a fejem.
-Junhyung nem úgy gondolta...-kezdte HyunSeung.
-Nem kell szabadkozni. Megértem.
-Gyere, bogyóka.-ölelt át a maknae, majd kifelé kezdett tolni.-Hé, sírsz?-nézett le rám.
-Nem.-szipogtam, mellkasába fúrva arcom.
-Ne sírj.-kezdett el nyafogni.
-Mondom, hogy nem sírok.-töröltem meg a szemem.-Megyek, lezuhanyozom.-indultam el a szobám felé, majd a fürdőbe.

Yoseob pov
Elment fürödni. Egyedül hagyott a gondolataimmal.
Miért nem emlékszik? Minden sokkal jobb lenne, ha tudná, mit akartam mondani.
Már 10 perce bent van. Mi tart ennyi ideig? Minél előbb szeretnék vele beszélni.
Semmi előjel nélkül óriási csattanás hallatszott az emeleti fürdőszobából. Azonnal felrohantam.
-Sophie, jól vagy?-kopogtam az ajtón. Semmi válasz, csak a víz csobogása hallatszik.-Sophie!-kiabáltam.
-Mi történt? Mi van húgommal?-rohant hozzám falfehér arccal Sora.
-Nem tudom. Sophie!-vertem az ajtót, majd a menedzser is elkezdett kiáltozni.
-Sophie! Sophia!-kiáltozott Sora.
-Miért kiabáltok? Mi történt?-jöttek oda a többiek is, élükön az aggódó arcú DongWoonnal.
-Sophie már régóta fürdik, az előbb pedig hallottam innen egy nagy csattanást. És most nem reagál semmire.-válaszoltam rekedten.-Sophie, kérlek, nyisd ki!-dübögtem.
-Biztos csak nem hallja a víztől.-vont vállat Junhyung.
-Érzem, hogy baja van.Menedzser, betörhetem az ajtót?
-De Yoseob....fürdik!-vörösödött el hirtelen a lány.
-Fiúk, menjetek el! Menedzser, betöröm az ajtót, te pedig menj be hozzá.-hadartam.
-Rendben.-bólintott Sora.
Nekiestem az ajtónak, ami pár másodperc múlva egy reccsenéssel kinyílt. A menedzser beszaladt, én pedig dobogó szívvel álltam kint.
-Úristen, Sophie!-ordította a lány.-Fiúk, valaki segítsen!
Azonnal berohantam. Sophie a földön feküdt, csukott szemmel, kendőbe csavarva. Az egész fürdőszoba párás.
Rögtön kinyitottam egy ablakot, és elzártam a forró vizet, a lány viszont még mindig ájultan feküdt a csempén.
-Sophie, kelj fel, kérlek..-pofozgattam óvatosan.
El kezdett fújni a szél, éreztem a hideg levegőt az arcomon. Pár másodperc múlva Sophie kinyitotta a szemét.
-Már emlékszem. Ne haragudj.-mondta rekedten.
Könnyes szemekkel szorítottam magamhoz, ő pedig belefúrta arcát vàllamba. Emlékszik...

Sophie pov
-Nem tudom, mi történt. Hirtelen hányingerem lett, kihúztam a fülke ajtaját, de mielőtt elzárhattam volna a vizet, rettenetesen szédülni kezdtem. Csillagokat láttam, és kiabálni akartam, de...azóta nem emlékszem semmire.-motyogtam a kanapén ülve, kezemben egy bögre forró kakaót tartva, amelybe néha bele-belekortyolgattam.
-A meleg víz miatt volt. Teljesen bepárásodott az egész fürdőszoba és nem kaptál elég oxigént. Szerencse, hogy nem fulladtál meg. És a stressz.-okoskodott a leader.
-Nagyon megijedtem.-mondtam halkan.-Megyek és lefekszem.-álltam fel, a kis takarót, ami rajtam volt, magam után húzva a földön.
-Yoseob, menj vele. A végén még megint kárt tesz magában.-csendült fel Sora komoly hangja.-Szólok a kiadónak, hogy holnap ne kelljen bemenned.
-Nem vagyok...-kezdtem, ám a fiú már elindult, így kénytelen voltam követni.
-Aludj most az ágyamon. Ne feküdj le a földre.-rakott kisebb rendet az ágyán a fiú.
-De..
-Csak nyugodtan.-bólintott, mire én bizonytalankodva lefeküdtem.-Jó éjt, Sophie.-kapcsolta le a villanyt.
-Jó éjt, Yoseob...-hunytam le a szemem.
...Riadtan ébredtem fel. Körbenéztem, a szobában félhomály uralkodott. Lenéztem a földre, Yoseob pedig álmosan nézett vissza rám.
-Minden rendben?
-Kérlek, aludj velem, Yoseob.-nyögtem ki.
-Hogy...mi?
-Kérlek.-szuszogtam.
A fiú feltápászkodott, én közelebb húzódtam a falhoz, ő pedig befeküdt mellém.
-Köszönöm.-suttogtam.
-Aludj jól, Sophie.-simította meg az arcom, majd közelebb húzott magához, és átölelt...
Másnap
Egész nap nem volt semmi baj. Unnie elintézte, hogy ne kelljen a kiadóba mennem, ami igazából elég nehéz volt, mert ugye debütre készülünk, de végül elmondta, mi történt, és megenyhültek. Vagymi.
A lényeg az, hogy Sora a lelkemre kötötte, hogy nem megyek el sehová, míg ő nincs itthon. Így egész nap egyedül ültem a házban, és unatkoztam. Megittam vagy 5 bögre kakaót, mire végre hazajöttek.
-Na, végre!-álltam fel.
-Ennyire hiányoztunk?-morgott Junhyung.
-Képzeld el, még te is. Nagyon unatkoztam. Mi volt a kiadóban?-mentem oda a nővéremhez.
-Mostanában nagy a sürgés forgás. Kicsit ideges volt a vezetőség, hogy nem tudtál menni, de a táncosok örültek, ha jól láttam.-mosolygott a lány.-Illetve ma fotózáson voltunk a fiúkkal, megnézed a képeket? Lementettem őket a gépemre. Szerintem nagyon jók lettek.-vette elő laptopját Unnie.
-Persze.-csillant meg a szemem. Végre látok ma valami érdekeset is, nem csak hülye doramakat a TVben.-Ó, ez egész jó lett.-nevettem, Junhyung fotójára bökve.-Szerintem ez lett a legjobb.
-Gúnyolódj csak.-fújtatott a fiú.
-Ez nem gúny. Tényleg tetszik.-bizonygattam.
-Még hogy nem gúny. Az egész hanglejtésed, a mindened tele van maró gúnnyal.-röhögött ki a rapper.
-Tudjátok, ma volt időm gondolkozni. Fontos elhatározásra jutottam, ami az egész elkövetkezendő életemet meg fogja változtatni.-kezdtem.
Mindenki érdeklődve kapta fel a fejét.
-Nyögd már ki!-szólt rám HyunSeung.
-Soha többé nem fürdök.
-Micsoda?-röhögtek ki.
-Ne, ne nevessetek, ez komoly!
-Úgyis fogsz fürödni. A lányok nem bírják a piszkot.-rázta a fejét JaeSoon.
-Velem él egy szobában. Tényleg nem bírja a piszkot.-bólogatott Yoseob gúnyosan.
-Remélem ezt csak viccnek szántad.-néztem szembe Unnieval. Szemei mintha apró, pici kis villámokat szórtak volna. Megijedtem.
-Nem, nem viccnek szántam. Én nem akarok megint úgy járni.-vettem fel a bögrét, majd belekortyoltam a már elhűlt kakaómba.
-Ahogy nősz, inkább elmegy az eszed, semhogy megjönne. Örülj neki, hogy abban a kuplerájban lakhatsz! Ki se találd, hogy nem fürdesz többé!-kezdte el a vitát Sora.
-Mi lenne, ha fürödnék vele?
-EZT MOST AZONNAL FELEJTSD EL, YOSEOB!
-De, Sora...
-Mondom hogy nem!! Képes lennél megrontani a kishúgomat!
-Ígérem hogy semmi rosszat nem csinálok vele. Sora, én nem olyan vagyok! Tegnap is én mentettem meg! Fürdőruhában leszünk!
-Szó sem lehet róla!
-Olyan lenne, mintha strandra mennénk.Na, Sophie?-nézett rám a fiú.
-Értsétek meg, hogy félek. Nem akarok fürödni, nem fogok fürödni, nem,  nem és nem! Nem!!!-kiabáltam. Ez fura. Nem szoktam kiabálni. Sora is meglepődött.
-És ha Yoseob...-kezdte szelíden.
-Nem, Unnie !
-De én meg tudlak védeni. Ha rosszul leszel, akkor kihozlak. Nem lesz bajod. És fürdőruhában leszünk.-sorolta Yoseob.
Mély levegőt vettem.
-Unnie? Te mit szólsz hozzá?-néztem a lányra, aki inkább nézett ki már nőnek, mint lánynak.
-Hát...ha így rá tudlak venni, hogy fürödj...de meg kell ígérned Yoseob, hogy...
-Menedzser! Egy szobában lakunk. Miért bántanám? Ha bántani akarnám...
-Jó, oké, értem. Ha Sophie is benne van akkor felőlem fürödjetek...-egyezett bele Sora.
A szemem sarkából láttam,  ahogy a fiú egy pillanatra elmosolyodik.
-Én is akarok a bogyókákkal fürödni!-lelkesedett be Dongwoon.
-Kétlem, hogy hárman beférnétek a zuhany alá.Majd máskor, Woonie.-veregette meg a vállát a nővérem.
-Fürödj velem.-vigyorodott el Junhyung.
-Te gonosz vagy Sophieval, veled nem fürdök.-vágta le magát a maknae duzzogva a kanapéra, pont Joker mellé.
-Megyek átveszem...a bikinimet.-vakargattam a buksim. Hogy ez milyen cikinek tűnhet...
Pár perccel később bementem a zuhanykabinba. Számat rágcsálva vártam a fiút. Amikor bejött, eltakartam a szemem.
-Na, most mi a baj?-hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Izé. Látom a hasad. Vagyis most nem látom, de ha elveszem a kezem, akkor látom.
-De a pólót mindig előtted szoktam átvenni, ha bent vagy a szobában.-nevetett szégyenlősségemen.
-De nem szoktam nézni a hasad. Evidens dolog, hogy ha valaki öltözik, nem leskelődöm.
-Na, nézz már ide! Ha strandolni mennénk, akkor mi lenne?-nevetett még mindig, majd megfogta csuklóim és elhúzta kezeim a szemem elől.
-Zavarba ejtően jó hasad van. Hogy képzeled ezt? Téged photoshoppoltak.-kaptam vissza a kezem.
-Ne csináld már!-nyitotta meg a csapot.
-Yoseob. Ez hideg víz.-borzongtam meg.
-Sose tudom beállítani úgy, hogy jó legyen.-kezdte el csavargatni a csapokat.
-Add ide, majd én megtanítalak!-vettem le a kezem és beállítottam a meleg vizet.
-Kint maradt a tusfürdőm.-fejeltem meg a falat.
-Az enyém itt van.-mutatta fel mosolyogva.-Használd ezt.-nyomta a kezembe.
-Mondjuk...mindig is ki akartam próbálni, milyen férfi tusfürdővel fürödni. Olyan jó illatuk van.-szagoltam bele a dobozba.-Mostmár nekem is olyan jó illatom lesz, mint neked.-nyomtam a kezembe egy kisebb adagot. A fiú elmosolyodott, majd elvette tőlem azt a zseléállagú valamit, amit ők tusfürdőnek hívnak. Na mindegy.
-Köszönöm, hogy használhattam!-néztem rá aranyosan.
Elvigyorodott, majd fogta a zuhanyrózsát, és egyenesen az arcomba nyomta.
-Fú de izé vagy!-sikítoztam.-Add ide!-nevettem, majd próbáltam elvenni tőle, kevés sikerrel.
-Mondd a varázsszót!-dugta háta mögé a rózsát.
-Varázsszó? Hmm..kockahas.-vigyorogtam .
-Kreatív, de nem.-mosolygott, majd újra lefröcskölt.
-Belement a számba.-kezdtem köhögni.
-Jaj,ne haragudj!-akasztotta vissza aggódva a zuhanyrózsát.
-Tudod..ez olyan, mint egy első randi.-bámultam a földet zavartan.
Ezután olyat tett, amire akkor, ott nem számítottam. Állam alá nyúlt, megemelte a fejem és megcsókolt...

11.rész~Szeretem?

Sora pov:
-Szeretlek!-lefagyva ültem, szavai után.
-M-Mi?-óvatosan kimásztam karjai közül, és szemébe néztem.
-Tudod minden percben, mikor velem vagy úgy érzem végem van. Zavar hogy nem érhetek hozzád, nem becézhetlek... Féltékeny vagyok Doo-ra, félek hogy vele leszel. Félek hogy elveszítelek. Félek hogy nélküled örökre egyedül maradok... Szeretlek Sora!-hajolt közel arcomhoz. Ajkaimtól megállt pár centire, reakciómat várva. Lehunytam pilláimat, így ajkaimra tapadt. Nem tudtam neki nemet mondani. Derekamra tette kezét, így közelebb vonva magához.-Szeretlek!! És ezt milliószor elfogom mondani neked! És befogom bizonyítani hogy  tényleg így van!Adsz nekem egy esélyt?-csókolt meg újra,hosszasan.
-Adok-pirultam be és suttogtam válaszom
-Köszönöm..!-nyomott puszit a homlokomra és kezemet szívére helyezte-Elérem hogy a te szíved is így dobogjon mikor rám nézel-nézett mélyen szemembe. Oda bújtam hozzá, és bele fúrtam fejem mellkasába.-Cica lettél, Sora?-kacagott egyet
-Nae! Jó illatod van...-pirultam be, Gikwang pedig szorosabban vont magához.
-Velem alszol ma?
-Veled!-suttogtam... Jó a karjai közt lenni, megnyugtató-Menj vissza próbára, DooJoon ideges lesz.
-Nem akarok, csak engem szekál mióta dobtad őt, és engem választottál.
-Nem választottam még senkit...Menj vissza kérlek, a menedzsered is vagyok. És úgy nem viselem el a lógást. Irány vissza! Sophienak is itthon kéne már lennie...-néztem az órámra-Indulj, kérlek!
-Rendben....
-Ígérem beszélek DooJoonnal, de menj! -pusziltam meg arcát
-Rendben!Megcsókolhatlak?-pirult be
-I-Igen!-bólintottam rá, mire ajkaimra tapadt
-Hmm, így mindjárt szívesebben megyek!-vigyorodott el. Én csak megforgattam a szemeim, és egy mosoly kíséretében kilökdöstem az ajtón. Közben folyamatosan az órát néztem, Sophie fél órája késik...
-Yoseob, Sophiet mikor láttad utoljára?-hívtam föl
-Öhh..-vett levegőt- Reggel 10-kor,amikor beértem...Miért?
-Mert,még nincs itthon és nagyon aggódok érte..
-Hogy-hogy nincs otthon? Fél órája, végzett-lett ideges-Sora, tudom hogy a menedzserem vagy, és mérges leszel de engedélyt kérek hogy elmehessek megkeresni Őt.
-Menj, és találd meg! Vigyázz magadra!
-Oké!
Yoseob pov:
Amilyen gyorsan csak lehetett Sophie keresésére indultam. Nagyon aggódtam érte. Azon az úton indultam amerre Ő. A szívverésem a duplája volt, és nem csak a futás miatt.-Basszus Sophie merre mentél?-túrtam bele a hajamba a kereszteződésnél-Menjünk erre-nem igaz még csak most kaptam meg, nem vehetik el már is. Megláttam két srácot amint egy lányt visznek. Sophie.. Írtam egy sms-t a srácoknak hogy merre vagyok és jöjjenek gyorsan. Addig oda lopóztam mögéjük és leütöttem az egyiket. Megfogtam Sophie kezét és magam mögé húztam
-Ne merjetek hozzá érni még egyszer!
-Megjött a kis barátod is. Ejnye, nem is akárki. Nem lenne szép egy ütés nyom az arcán, hát még egy vágás-vett elő egy kést. Basszus...
-Nem félek tőletek, de lehet nektek kéne-intettem a fejemmel a rendőrökre akik most érkeztek meg.
-Uraim, kérem fáradjanak velem-ment mögéjük a rendőr. Morogtak majd elindultak. Kifújtam a levegőt, mikor a rendőr autóba beültették Őket. Sophie szájából kiszedtem a zsebkendőt
-Minden oké? Nem sérültél meg? Fáj valamid? Megütöttek?-dőltek a kérdések belőlem és a kezét kezdtem vizsgálni, Ő pedig hirtelen megölelt.
-Köszönöm-erősen tartottam magamhoz. A srácok is megérkeztek, a kocsival így haza tudtuk vinni
Sora pov: 
Ahogy meghallottam Őket leszáguldottam a lépcsőn és megöleltem a kishúgom.
-Minden rendben? Mi történt? Rendben vagy?-a sírás fojtogatott
-Minden rendben nyugi-mosolygott rám
-Később megbeszéljük-öleltem magamhoz és megpusziltam-Nem jöhetsz haza egyedül többet, valamelyik fiú haza kísér és nincs ellenkezés egyik félről se. Reggel én viszlek be, este velük jössz. Köszönöm Yoseob-öleltem meg Őt is
-Én is aggódtam érte-mondta és magához húzta Sophiet
-Veled is beszélek később. DooJoon, Gikwang, a szobámba menjetek föl. Veletek kezdem. Junhyung, Dongwoon,HyunSeung konyha.Tietek a vacsora főzés. Yoseob vigyázz Sophiera, és legyél vele-mindenki elkezdett morogni hogy Ő miért ezt a feladatot kapta-Csönd, mindenki a dolgára, gyerünk!-mutattam
-Igen is!-a két fiú a szobámba ment, hárman a konyhába, Seobie pedig a nappaliba. Mély levegő..a legnehezebb most jön..
-Kiki..Doo...Nem akarom hogy miattam, rajtam veszekedjetek. Akkor inkább egyikőtöket se választom...-DooJoon félbe szakított
-Sora,ha csak ezért hívtál ide, akkor inkább hagyjuk
-Doo, ne szakíts félbe. Úgy döntöttem mindkettőtökkel elmegyek egy randira. Azután döntök. Doo veled kezdem, holnap este 8. Kiki szombaton reggel hegyet mászunk. A többi a ti dolgotok. Hogy teszitek szebbé és romantikussá. Világos?
-Igen-bólintottak-Remek, akkor Doo te mint a csapat Leader, szólj a többieknek hogy reggel fotózás.
-Rendben-azzal kiment
-Sora, ez még is mi volt? Nem úgy volt hogy esélyt kapok? Nem értem. Miért teszed ezt? Én elmondtam mit érzek..
-Gikwang, az én érzésem nem biztos. És nem akarok rosszul dönteni...Értsd meg kérlek-simítottam meg arcát és adtam neki egy puszit-Jó? Veled egy egész napot leszek-mosolyogtam mire Ő is
-Később beszélünk-puszilt meg és kiment..Huu túl vagyok rajta.Gyorsan lefürödtem és bementem Kiki-hez. Végül is megígértem hogy vele alszok. Amint megérzett maga mellett, a karjaiba zárt. Ajj komolyan kicsi szívem, miért nem tudsz egy embert szeretni? Reggel az Ő mosolya fogadott. Hát lehet ennél jobb és szebb a reggel?
-Menj öltözni Gikwang, ma fotózás van-lökdöstem ki az ágyból én pedig a fejemre húztam a takarót.
-Menedzser te is gyere-mérgesen néztem rá-Sora, édes kicsi szép szerelmem, kérlek gyere te is-elnevettem magam és kiszálltam
-Dilis-pusziltam meg majd át sasszéztam a szobámba. gyorsan magamra kaptam a ruhát és elvittem ezt ökör társaságot a fotózásra. Nem is lettek olyan rosszak..
Már csak a randit kell túlélnem...

10.rész~Randi...vagy nem?(Sophie)

-Na!Azért azt nem akarom, hogy megfulladj!-ütögette hátamat YoSeob.
-Jól vagyok.-köhögtem utoljára, majd teljesen elvörösödtem.Komolya randizni hívott?
-Szóval?-rágcsálta szája szélét a fiú.Ő is zavarban volt.Ez aranyos.
-Izé...igen.-böktem ki.
-Gondoltam..-sóhajtott szomorúan.-Vagy mit mondtál?
-Azt, hogy igen.-nevettem el magam.
-Igen?
-Igen.
-Biztos?
-Biztos.
-De tényleg?
-Ha még egyszer megkérdezed, nem megyek veled sehová.
-Jó, bocsánat, de megölelhetlek?-hadarta el.
-Ölelj.-vontam vállat.Olyan fura.De cuki.És...szeretem.
-Jó.Akkor..mikor találkozzunk?Vagyis...érted.-dadogott.
-Bogyókám.Egy házban lakunk.Egy szobában vagyunk.A menedzsered a nővérem...szerintem ezt akkor is meg lehetne beszélni, amikor nem kéne munkahelyre sietni.-néztem az órámra, ami azt jelentette, hogy késésben vagyok.
-Gyere, siessünk!-fogta meg a csuklóm, majd szaladni kezdett velem a Cube felé.
A bejáraton beesve megtudakoltam, hogy hová vagyok beosztva, majd YoSeobbal együtt beléptem a próbaterembe.A táncosok egyszerre kezdtek rám veszekedni, ám amikor meglátták mellettem a Beast vokálját, rögtön elhallgattak.
-Nekem mennem kell.Sziasztok!-köszönt el a fiú, majd elsietett.
-Mit bámultok?Kezdjük a próbát!-kapcsolta be a magnót MinSo, a vezető táncos.Tényleg nagyon rendes mostanában velem...beszélhetnék vele.
Próba után félre is hívtam.
-Miről szerettél volna velem beszélni?-kérdezte kíváncsian, amikor kettesben maradtunk.-Nem jól ment a tánc?Rosszul csináltam?
-Nem, dehogyis, nagyon ügyes vagy!Csak tudod...mostanában eléggé rendes vagy velem és csak azt szerettem volna, ha...szóval mit szólnál hozzá, ha jobban megismerkednénk?
-Én örülnék neki.-mosolyodott el.
-Akkor jó.-viszonoztam.-Egyszer átjöhetnél majd hozzánk.-javasoltam.
-Hozzátok?
-Igen.
-Nem egyedül laksz?-kérdezte.
-Aya Sora, a B2st-es fiúk menedzsere a nővérem, így én is velük lakom.Vagy ha nem szeretnél, akkor elmehetünk mondjuk shoppingolni, vagy ilyesmi...
-Majd megbeszéljük, ne haragudj, de nekem most mennem kell!Szia!-kapkodta össze a cuccait, majd elrohant.
Már sötétedett, amikor hazakecmereghettem.Egy csomó dolgot meg kellett beszélnem az igazgatóval, és elég sokáig elhúzódott a szervezkedés.És még a felénél sem járunk..
Egyedül sétáltam hazafelé a sötétben, amikor egy lámpa fényénél megpillantottam egy ismerős alakot.Az albérletes srác..meg pár haverja.(?) Amikor megláttak, mondott nekik valamit az a fiú, mire olyan tipikus perverz vigyorgó fejjel közeledni kezdtek.Először nem esett le, mit akarnak, hisz naiv szokásomhoz híven mindenkiben a jót látom, így nem veszem észre, ha veszély közeledik...hát pedig most közeledett.Mire magamhoz tértem, és futásnak eredtem volna, az egyikük már lefogott és betömték a számat, én pedig magatehetetlenül vergődtem karjaik védelmező szorításában...

9.rész~Gikwang

Sora pov:
Amikor ajkaimra tapadt, a lehető leggyorsabban váltam el tőle és csattant kezem arcán. Utána kapott és dühös tekintettel szikrákat szórt a szemével. Megijedtem tőle...
-Hogy merted?-sziszegte
-Én? Te hogy mersz megcsókolni engem?-kiabáltam rá-Ne merj a közelembe jönni többet!-kimentem a szobájából és rácsaptam az ajtót. Bementem a sajátomba és kulcsra zártam az ajtót. Nem voltam kíváncsi senki tanácsára. Délután másztam ki csak a szobámból, a fiúk még próbáltak vagy is azt hittem.
-Yoseob, hát Te? Nem próbán kéne lenned?-kérdeztem rá
-De, ott kéne. De nem volt kedvem menni...
-Hm? Mi az hogy nem volt kedved? Yoseob, kötelező!
-Jól van! Megyek akkor...-fölállt a székböl és elindult a cipőjét venni. Valami nyomasztotta, muszáj voltam megkérdezni..
-Yoseob, várj! Gyere vissza kérlek! Mond el mi bánt-paskoltam meg magam mellett a helyet a kanapén
-Ahh...Sophie..
-Mi van a húgommal?-néztem rá, csöppet sem értelmes fejjel. Talán úgy ahogy Ő szokott. Mire leesett-Neked tetszik!
-Igen...
-Akkor nem értem mi a baj...
-Nem...merem elhívni..randira-pirult be
-Jaj, Seobie- nevettem el magam -Sophie sem más mint a többi lány. Ha miattam tartasz, akkor nem kell én örülnék ha együtt lennétek. Ha a csapattól akkor ne félj, HyunSeung és együtt van Hyunaval.
-De, Sora..Ő Sophie.. Olyan aranyos, és vicces! És olyan mintha egy angyal lenne mikor alszik! És a mosolya is olyan..
-Te belezúgtál!
-Azt hiszem!-hallgatott el
-Hívd el holnap valamerre, aztán hajrá! Ha nem megy veled, komolyan lecsapom, pedig sose bántom!-gyorsan elhallgattam, mert nem akartam elszólni magam hogy Sophie oda meg vissza van érte. Oldják meg együtt! Ha nem megy jön a jó, öreg megoldás bezárjuk őket a szekrénybe! Én így szereztem az első csókom.
-Oké! Megyek, mert így is elkéstem! DooJoon kinyír! Sora..
-Hm?-kaptam föl a fejem
-Menj el vele valahova, ismerd meg! És köszönöm!
-Gondolkodok rajta!-mosolyodtam el. Lehet elhamarkodottan döntöttem... Ahh DooJoon és Gikwang...Két ember és nem tudok köztük dönteni...
Gikwang pov:Jó erőbe van Sora, még mindig fáj az arcom. Lehet nem volt jó döntés megcsókolni...Ha elszúrtam az egyetlen esélyemet nála nem tudom mit csinálok..Tényleg bele szerettem.
-Gikwang! Igyekezz már! Dolgunk van, nem érünk rá örökké!
-Jól van már! Megyek!-morogtam rá a Leaderre
-Ne morogj! Kezdjük!-amióta Sora lemondta a randit..miattam, folyamatosan rajtam tölti ki a haragját. Ha csak fél centivel is arrébb állok be, leszedi a fejem a helyéről. Néha igen ijesztő tud lenni.-Gikwang! Csináld már!
-Befejeznéd végre?!-emeltem föl a hangom-Attól hogy Sora engem választott,nem kéne rám haragudnod! Nem tettem semmit! Ne rajtam töltsd ki a mérged, szedj föl egy csajt és add ki magadból a feszültséget! Most pedig elmegyek, mert elegem van belőled DooJoon!-fölkaptam a táskámat és kiviharoztam az épületből. Be a kocsimba és irány haza. Nem vágytam másra csak csöndre, amúgy se voltam túl jól.
-Gikwang? Hát te?-pillantott rám Sora, de figyelmen kívül hagytam és fölrohantam a szobámba.-Kiki?
-Miért kellett neked ide jönnöd?-suttogtam
-Mi?
-MIÉRT KELLETT NEKED IDE JÖNNÖD? MIÉRT KELLETT MINDENT ELRONTANOD?-kiabáltam rá
-Sajnálom, hogy zavartalak...elmegyek..-kilépett a szobámból és becsukta az ajtót. Végképp elrontottam mindent...Nagy erőfeszítés volt kikelnem az ágyból, iszonyatosan fájt a fejem..Oda kellett mennem Sorahoz..
-Sora?-kopogtam be az ajtaján
-Menj el!-kiabált ki,elég nehezen.Biztosan sírt..Gratulálok Gikwang..
-Sora, kérlek engedj be! Beszélni szeretnék veled...-semmi választ nem kaptam ezért folytattam-Sajnálom, amit a fejedhez vágtam...Ne haragudj...Nem gondoltam komolyan...-ekkor kinyílt az ajtó
-Mit akarsz?
-Beszélni veled..
-Gyere..-leültünk a földre, úgy hogy a hátunkat megtámasztottuk a falnál és egymással szembe voltunk-Miről akarsz beszélni?-támasztotta meg fejét térdén
-Mindenről..
-És abba mi tartozik bele?-emelte föl a fejét
-A banda,de leginkább Te és én..
-A bandával mi?-gondoltam hogy az utolsó szavaimat meg se hallja
-Sora...Miért nem mentél el randizni DooJoonnal?-hosszú percekig nem szólt semmit-Mond el..
-Lényegtelen...Gikwang,miért vagy ilyen velem?
-Milyen?
-Egyszer kedves mint akkor este...és bunkó mint az előbb... Nem tudok rajtad kiigazodni...Én tettem valamit? Mi bajod van velem?-kezdett el sírni-Tudom, hogy nem vagyok olyan mint apa volt..de ezt érdemlem?-oda másztam hozzá és magamhoz öleletem
-Nem Sora...sajnálom hogy annyiszor megbántottalak..Nem érdemelted meg...Ne sírj-pusziltam meg fejét- Tudod..soha nem nyitottam senki felé a szüleim elvesztése óta. A lányok kihasználtak, csak a pénzem és a hírnevem szerették...Amikor pedig Te megjöttél, úgy érzetem..nagyszerű egy újabb kis hírnév éhes rajongó aki rajtunk akar fölkapaszkodni....De amikor meghallottalak gitározni, elindult bennem valami...-simogattam meg hátát.Ő pedig pólómba kapaszkodva,mellkasomra dőlt
-Mi volt az?
-Hallod a szívem?-hümmögött egyet kérdésemre-Csak miattad dobog így! Ha Te velem vagy,a karjaim között a szívverésem a duplájára nő!-pillantottam rá
-Gi-Gikwang..-emelkedett föl annyira hogy szemembe nézzen.
-Szeretlek...

8.rész~YoSeob(Sophie)

-Nekem lassan mennem kell be dolgozni.-pattantam fel a földről.YoSeob kérlelően nyújtotta felém kezeit, mire én készségesen felsegítettem.
-Kísérjelek el?-nézett rám gyönyörű szemeivel, nekem pedig szokás szerint pillangók kezdtek el verdesni a gyomromban.
-Nem muszáj.-kaptam el a tekintetem zavartan.
-De szívesen elkísérlek.-győzködött.
-Nem kell, úgyis még gyorsan beugrok a fodrászhoz, kék melírcsíkokért.Ezer éve kikoptak a hajamból.-vettem kezembe egyik tincsem, majd forgatni kezdtem.
-Szuper.Induljunk!-fogta meg a csuklóm vidáman, majd kihúzott a szobából.-Menedzser, elmentünk!-kiáltotta, aztán kiléptünk a friss levegőre.
-Elengedsz?-néztem rá kérdően a még mindig csuklómat szorító fiúra.
-Ja, igen.Persze.-hajtotta le a fejét zavartan.
-Okéé.Szóval.Biztos, hogy eljössz velem a fodrászhoz?-néztem rá furán.
-Persze.
-Akkor jó.Indulás!-adtam ki a parancsot.
YoSeob a másik irányba kezdett el menni, mint amerre kellett volna.
-Öö..bogyókám.Arra kell menni!-mutattam jobbra, aztán elindultam.
-Tudtam én bogyókám.Tudtam.-bizonygatta, majd követett.
Tökre megszerettük egymást, DongWoon is társult hozzánk, mi voltunk a bogyókák egyesülete.Így aztán éjjel nappal bogyókák voltunk.
-Tök szép leszel bogyóka.-mondta már a szalonban a main vocal.
-Ó, köszönöm.-pirultam el.-Bogyóka.-tettem hozzá, amikor találkoztam a fiú 'nemmondtadhogymivagyok' tekintetével.
Idiótán kezdett el bólogatni, elkönyvelve magának a sikert.
-Készen is vagy.-adott a kezembe egy tükröt az egyik fodrászlány.
-Köszönöm.-hajoltam meg, majd fizettem.
-És most hová, bogyókám?-kérdezte YoSeob, amikor kiértünk az üzletből.
-Szerinted?A kiadóhoz.-indultam el a földet pásztázva.
-A-a.Helytelen válasz.-rázta meg a fejét, mire én gyanakvóan ránéztem.-Ne gondolj semmi rosszra!-nevetett.Mivel még mindig nem értettem, hozzátette:-Nem innál mondjuk egy kávét?Vagy egy villás reggelihez mit szólnál?
-Óó már így is késésben vagyok, mindig a kiadóban eszem, de azért köszönöm, hogy...-hadartam volna el, ám a fiú félbeszakított.
-Nem kérdés volt.-majd elkezdett húzni egy étterem felé.
Reggeli közben nagyon sokat beszélgettünk, komolyabb dolgokról, nem úgy, mint amikor a bogyókáimmal beülünk a fürdőszobába, és elkezdünk dajdalozni, meg azt vitatjuk, hogy ki a legaranyosabb köztünk, vagy hogy ki tud a legkomolyabban nézni 5 percig, nevetés nélkül, és hasonlóak.
-És..mióta énekelsz?-kérdezte Yoseob.
-Öt éves korom óta járok énektanárhoz.-tettem le a kávém.-Figyelj, most már tényleg indulnunk kellene.-néztem a faliórára.
-Jó, mindjárt, csak még egy valami.Edd meg a sütid, és közben elmondom.-bökött a Tiramisumra.-Szóval..tudod, Sophie, én...nagyon kedvellek téged.És szóval..hát...csak azt akartam kérdezni, hogy...lenne-e kedved valamikor...izé.Randizni velem?-bökte ki nagy nehezen, mire a süti is a torkomon akadt, és fuldokló köhögésben törtem ki...

7.rész~Kedves vagy bunkó?

A földön ülve Gikwang pólójába kapaszkodva sírtam, ez volt az utolsó emlékem...Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már az ágyamban ébredtem..Este lehetett, mikor kinéztem mindenhol sötét volt. A fiúk ajtaja is csukva volt, lementem halkan a konyhába de meglepetésemre nem voltam egyedül.
-Szia Gikwang! Hogy-hogy nem alszol?-léptem mögé
-Szia Sora! Nem tudtam... Túl sok dolgon jár az eszem, és egy pohár tej gondoltam megnyugtat, hát nem így lett...
-Leülhetek?
-Persze! Gyere!
-Min gondolkodsz?-néztem rá
-Őszintén?-pillantott rám
-Nae, kivele
-Hogy miért pont DooJoonnak jön össze minden... Ő lett a vezető, ott a családja, tökéletes élete van és...-tartott egy kis szünetet- ott vagy neki Te-hajtotta le a fejét
-Hogy érted hogy én ott vagyok? Hiszen csak randira hivott...
-Pont ez az... Jó éjt Sora! Ha kell valami, tudod hol a szobám..-puszit nyomott a fejemre,és fölsétált. Némán bambultam az elöbb még mellettem ülö fiú helyére. Kis gondolkodás után ismét lépteket hallottam, ezúttal DooJoon ült mellém.
-Szia Angyalka!-kedves töle hogy becézz
-Szia! Miért nem alszol?
-Ezt én is kérdezhetném... Miért jött ki Gikwang a szobádból ma? Vagy is miért volt ott?
-Nem tudom, Apa levelét olvastam és teljesen összetörtem, ö pedig bejött és a karjai közé zárt és engedte hogy rajta sirjak...apa azt mondta kedves is tud lenni... Kezdem neki elhinni! Lehet félre ismertem...
-Én...szerettem volna ott lenni veled....
-DooJoon.... Megharagszol ha a holnapi randit töröljük? Én...úgy érzem jobb ha csak munka kapcsolatba leszünk...-hajtottam le a fejem
-Nem Sora... Megyek! Jó éjt!
-Neked is!-hangjában tükrözödött a csalódottság, de úgy érzem ennek igy kellett lennie... Hamar döntöttem felöle... És úgy érzem Gikwang egyre közelebb férközik hozzám.. Ahhh....Fölmásztam az emeletre de Gikwang szobája elött megálltam. Résre volt kinyitva...
Gikwang pov:
Amikor DooJoon lement,én a lépcsöre ültem és hallgattam mit beszélnek... Meglepett hogy Sora ezt tette... Hiszen látszik hogy kedveli Doo-t... Csak az én szivem ne kalapálna igy miatta... mikor a Leaderem elköszönt, fel sprinteltem a szobámba és úgy tettem mintha aludnék..
-Tudom hogy hallottad... Ne törd össze a szivét-lépett be DooJoon a szobába. Tényleg le mondott Soraról? Nem reagáltam semmit rá, csak szuszogtam még nem tényleg elnyomott az álom. Nem tudom mennyi lehetett az idö de villámlott oda kint...
-Gikwang?-hallottam Sora hangját az ajtóba
-Nae?
-Bejöhetek?
-Ühhüm-kicsit kómás voltam igy értelmetlen szavakat mormoltam
-Köszönöm!-az ágyam besüppedt mellettem, én pedig hátra néztem
-Sora, baj van?-fordultam meg
-Nincs...csak félek a viharba-húzta magára a takarót. Közelebb mentem hozzá és át karoltam a hasánál-Mi-Mit csin...-félbe szakitottam
-Csak átölellek! Aludj Sora!-megpusziltam fejét majd alvást szinlelve hagytam, hogy mély álomba merüljön. Egy idö után megfordult,úgy hogy ajkunk majd nem összeért. A szívem hevesen kezdett el kalapálni, valahogy úgy éreztem elindult bennem valami, elvette az eszem... És a szivem... Oda hajoltam hozzá, és apró csókot nyomtam ajkaira... Megszerezlek Aya Sora!
Sora pov:
Reggel Gikwang karjaiba találtam magam. Nem sok dolog rémlik a tegnapról csak hogy villámlott... Óvatosan lefejtettem karjait magamról és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és neki láttam reggelit csinálni. Ha én fözök talán nem lesz csatatér a házból. Mikor készen lettem, hátra fordulva 6 éhenkórász,toporgott a küszöb elött arra várva hogy bejöhessenek.
-Gyertek, nem harapok!-nevettem
-KAJAAAAAAAA!-Seobie bevetödött a konyhába és a gurulós székre érkezve a szoba másik végébe állt meg.
-Yoseob, itt kell enni!-mutattam föl a tányért
-Tudom Sora!! DooJoon hova mentek ma?
-Hm? Nem megyünk sehova, Soranak dolga van-mosolyodott el és kezdett hozzá a reggelihez
-Soraaaaaaaa, mikor próbálunk? És comeback mikor lesz?
-Yoseob, addig tegyük félre a munkát amig reggelizünk! Utána elmondok mindent! Rendben?
-Persze!-leült a helyére és mint a kis ovisok csöndbe ettek.
-Gikwang, nem vagy éhes?
-Nem, Menedzser! Én végeztem, elmentem öltözni. Ha kellenék a szobámba vagyok!-meghajolt majd elment, nagyokat pislogtam vajon miért teszi ezt de végül is nem mentem utána. Lehivtam öket kaja után és föl vázoltam a terveket. A próbák, minden hétköznap lesznek,reggel 8-tól,délután 4-ig. Comeback idején, hétvégente is. A pihenöt ök jelölik ki, de max kétszer lehet és maximum 2 óra. Mindenkinek megfelelt ezért elküldtem öket próbára én pedig neki fogtam a takaritásnak. Féltem belépni a szobákba ezért csak a sajátomat csináltam meg, meg az alsó szintet. Találtam pár régi képet azokat kitettem, majd az Ent fele mentem én is. Bele botlottam Sophieba, aki mint kiderült a kocsimba aludt. Egyszer még lecsapom érte,de  most öszintén örülök hogy használta az eszét. Magammal vittem haza, ahol a fiúk mitsem becsülve a munkám csatateret csináltak a lakásból.
-FIÚK! MIT CSINÁLTATOK A LAKÁSSAL?-kiabáltan el magam
-Ohh, Sora! Ízé...-vakarta meg a tarkóját Woonie
-Igen, hallgatlak!-fontam össze a karom
-Futás!!!-azzal mind a 6-n föl sprinteltek a szobába. Sophie semmit se értett, a fiúk észre se vették igy egy csajos délutánt tartva késöbb vissza mentünk. Hát a reakciók megoszlottak, de Seobien láttam valamit. Azon kivül hogy félti a kincseit ami a szobájába van. 1 hete lakok velük, de már kicsaptam a balhét, mikor összetapicskolták a lábukkal a tiszta padlót. Ezek mellett próbálom a takaritásra is rá venni öket.
-Yoseob, kérlek takarits ki végre a szobádba!
-Nem!
-Yoseob!
-Neeeeem!!!-bevágta a durcát, Sophieval és a földön összekulcsolt karokkal ültek. Nagyon jól megvannak a közös szobába. Egészen összeszokva lettek makacsok.
-Ahhhh jól van!!!-kimentem a szobából át Gikwangéba, becsukva magam mögött az ajtót. Egész héten ha hozzá szóltam bunkó volt, rám vágta az ajtót, félvállról vette a dolgokat. De ha nem figyelt senki, kedves és érzékeny volt velem.
-Mit akarsz?-szólt hozzám mikor észre vette hogy beléptem
-Válaszokat!
-Mire Menedzser?-vigyorodott el és sétált oda hozzám
-Arra hogy ki vagy!! Az aki egész nap az idegeimre megy, vagy az aki le vesz a lábamról mikor nem figyel senki??-néztem mélyen a szemébe, mire kezeit megtámasztotta fejem mellett és forró csókot adva, ajkaimra tapadt.

6.rész~YoSeob szobája(Sophie)

Unnie elvitt a fiúkhoz.Jó nagy lakásuk van.
Lehajtott fejjel léptem be a házba.Félek, nem fognak elfogadni.Én amúgy sem akarok zavarni...
-Annyeong!-motyogtam halkan, majd meghajoltam.
Mindenki a nappaliban volt, és kikerekedett szemmel rám csodálkozott.
-Menj be a konyhába!-mutatott a helyiségre Sora, mire én félénken bólintottam, aztán bementem.
Hallottam, ahogyan kint halkan veszekednek.Sóhajtva léptem ki az ajtón, majd az elhallgatott társaságra néztem.
-Én...igazán nem akarok zavarni.Kidobtak az albérletből, és egy perverz fiú van ott most.Nem tudok hol lakni, ezért hozott ide Unnie.De esküszöm, keresni fogok új albérletet, és már...
-Ne butáskodj, itt maradsz, és kész!Jobb helyed lesz itt, mint egy koszos albérletben.-szakított félbe YoSeob.
Aya Sora elvigyorodott, majd odaszaladt, és megölelte manófiút.Yang Yo várakozóan rám tekintett, mire én tárt karokkal odaszaladtam hozzá, és megöleltem.Na jó, enyhén fogalmaztam, mert úgy nekiszaladtam, hogy mindhármunkat feldöntöttem, mint egy pulikutya.De sebaj, csak hozom a formám.
-Bocsii.-rágcsáltam szám szélét, majd felsegítettem Unniet, és a fiút.
-Szerintem...a vázákat pakoljuk el.-szólalt meg DongWoon komoly hangon.
-Ne haragudjatok rá.Mindig ezt csinálja.-nevette el magát Sora.
-Nem is mindig..-motyogtam.
-Csak a nap 24 órájában.-bólogatott.
-És...izé.Én hol fogok aludni?-kérdeztem meg bizonytalanul.
-Hát...sajnos már csak a nappaliban maradt neked hely.-húzta a száját DooJoon.
-Nekem az tökéletesen meg..
-Majd én alszom kint.A szobám pedig Sophie-é lesz.-vágott a szavamba megint Yoseob.
-De nem, nehogy már!-kezdtem el hevesen tiltakozni.
-De igen.
-Yoseob..-nyafogtam.
-Én itt kinn alszok és kész.Te csinálj amit akarsz, de már csak a szobámban van hely.-vágta le magát a fiú amolyan 'háhá én nyertem' mosollyal a kanapéra.
-Oké, akkor én meg alszok a földön.-vontam vállat.
-Dehogy alszol!-szállt be a veszekedésbe Unnie is.
-De Soraa!-kezdtem el toporzékolni.
-YoSeob ha nagyon oda akarod adni a szobád, akkor takarítsd ki, mert...DooJoon mondott valamit.-nevette el a mondat végére magát féltestvérem.
-Miii???NEM!!!Sophie, aludj itt kint!-pattant fel rögtön a fiú.
-Oké.-feküdtem le a helyére.
-Kicsi a rakás!!!-ugrott rám a maknae.
-DongWoon.Szállj le rólam, nyomod a bal vesémet.-nyögtem alig hallhatóan, mert a fiú minden levegőt kiszorított már belőlem.-Hány kiló vagy mégis?-kérdeztem, amikor végre méltóztatott felállni rólam.-Fogynod kéne.-ütögettem meg szórakozottan a hasát.
-Chh itt kocka has van.-húzta fel magán pólóját vigyorogva.
-DongWoon!Mit mondtam neked a nyilvános meztelenkedésről?-adott neki egy tockost leader Oppa.
-Jólvanna.-sértődött be a maknae, mire én kinyújtottam a nyelvem, és eldöntöttem, hogy megnyertem a csatát.
-A két 'nagygyerek' egymásra talált.Szuper.-forgatta meg szemeit JunHyung.
-Csak féltékeny vagy.-néztem rá.
-Ugyan kérlek, mégis mire?!-röhögte el magát kínosan.
-Woonie kockahasára.-vontam vállat.
-Persze.-motyogta unottan.
Hát...nem leszünk nagy barátságban.Ennyit erről.
-Sophie, körbevezesselek?-ajánlotta fel a maknae csillogó szemekkel.
-Ühüm.Aki hamarabb ér fel, az a győztes!-indultam meg a lépcső felé.
-Nem ér, hamarabb indultál el!-nyafogott fent.
Minden helyiséget külön megmutatott, vagyis a legtöbbre csak mutogatott, de ahol megtorpantunk, az a Yang Yo szobája volt.Félig nyitott ajtó, és egy csomó szemét, meg holmi a földön.
-Uram isten.-léptem be könnyes szemekkel.-Ez a mennyország.-vetettem bele magam a szemétkupacba.
-Héj!Mit kerestek ti az isteni birodalmamban?-hallottam meg a hátam mögül a szoba tulajdonosának hangját.
-Yang YoSeob.-léptem oda hozzá, majd kezeim a vállaira tettem.-Hajlandó vagy osztozkodni velem eme nemes hajlékon?
-Jézus uram isten, mi ez itt Yoseob?-jelet meg az ajtóban Unnie.-Ez még a budinál is rosszabb, esküszöm...Úr Jézus hogy lehet itt élni??-szörnyülködött.-Takaríts ki!Azonnal!
-Mi?UNNIE NEM!-ordítottam.-Miért nem becsülöd ezeket a kincseket?-mutattam egy üres kólásdobozra.
-Komolyan, Sophie?-nézett rám lesajnálóan.-Akkor segíthetsz te is kitakarítani neki.
-Aya Sora!-ültem le a földre, majd átkarolt a jobb lábát, és bociszemekkel néztem fel rá.
-Oké oké, de...én ide többet be nem teszem a lábam, az biztos!-ment ki feltartott kezekkel, engem pedig húzott magával.
Lekapcsolódtam járószervéről, majd visszaugráltam a szemétdomb közé.
-Akkor..hogyan tovább?-néztem kérdően Yang Yo-ra.
-Legyünk szobatársak.
-Jó.És én min alszok?
-Van egy matrac a szekrényemben...ha tényleg itt akarsz...élni.-nézett rám tétován.
-Köszönöm!-öleltem meg a fiút boldogan.
-Engem is!-rohant oda hozzánk aranyosan a Woonie.
Úgy tűnik, ők lesznek itt a barátaim...Unnien kívül.