9.rész~Gikwang

Sora pov:
Amikor ajkaimra tapadt, a lehető leggyorsabban váltam el tőle és csattant kezem arcán. Utána kapott és dühös tekintettel szikrákat szórt a szemével. Megijedtem tőle...
-Hogy merted?-sziszegte
-Én? Te hogy mersz megcsókolni engem?-kiabáltam rá-Ne merj a közelembe jönni többet!-kimentem a szobájából és rácsaptam az ajtót. Bementem a sajátomba és kulcsra zártam az ajtót. Nem voltam kíváncsi senki tanácsára. Délután másztam ki csak a szobámból, a fiúk még próbáltak vagy is azt hittem.
-Yoseob, hát Te? Nem próbán kéne lenned?-kérdeztem rá
-De, ott kéne. De nem volt kedvem menni...
-Hm? Mi az hogy nem volt kedved? Yoseob, kötelező!
-Jól van! Megyek akkor...-fölállt a székböl és elindult a cipőjét venni. Valami nyomasztotta, muszáj voltam megkérdezni..
-Yoseob, várj! Gyere vissza kérlek! Mond el mi bánt-paskoltam meg magam mellett a helyet a kanapén
-Ahh...Sophie..
-Mi van a húgommal?-néztem rá, csöppet sem értelmes fejjel. Talán úgy ahogy Ő szokott. Mire leesett-Neked tetszik!
-Igen...
-Akkor nem értem mi a baj...
-Nem...merem elhívni..randira-pirult be
-Jaj, Seobie- nevettem el magam -Sophie sem más mint a többi lány. Ha miattam tartasz, akkor nem kell én örülnék ha együtt lennétek. Ha a csapattól akkor ne félj, HyunSeung és együtt van Hyunaval.
-De, Sora..Ő Sophie.. Olyan aranyos, és vicces! És olyan mintha egy angyal lenne mikor alszik! És a mosolya is olyan..
-Te belezúgtál!
-Azt hiszem!-hallgatott el
-Hívd el holnap valamerre, aztán hajrá! Ha nem megy veled, komolyan lecsapom, pedig sose bántom!-gyorsan elhallgattam, mert nem akartam elszólni magam hogy Sophie oda meg vissza van érte. Oldják meg együtt! Ha nem megy jön a jó, öreg megoldás bezárjuk őket a szekrénybe! Én így szereztem az első csókom.
-Oké! Megyek, mert így is elkéstem! DooJoon kinyír! Sora..
-Hm?-kaptam föl a fejem
-Menj el vele valahova, ismerd meg! És köszönöm!
-Gondolkodok rajta!-mosolyodtam el. Lehet elhamarkodottan döntöttem... Ahh DooJoon és Gikwang...Két ember és nem tudok köztük dönteni...
Gikwang pov:Jó erőbe van Sora, még mindig fáj az arcom. Lehet nem volt jó döntés megcsókolni...Ha elszúrtam az egyetlen esélyemet nála nem tudom mit csinálok..Tényleg bele szerettem.
-Gikwang! Igyekezz már! Dolgunk van, nem érünk rá örökké!
-Jól van már! Megyek!-morogtam rá a Leaderre
-Ne morogj! Kezdjük!-amióta Sora lemondta a randit..miattam, folyamatosan rajtam tölti ki a haragját. Ha csak fél centivel is arrébb állok be, leszedi a fejem a helyéről. Néha igen ijesztő tud lenni.-Gikwang! Csináld már!
-Befejeznéd végre?!-emeltem föl a hangom-Attól hogy Sora engem választott,nem kéne rám haragudnod! Nem tettem semmit! Ne rajtam töltsd ki a mérged, szedj föl egy csajt és add ki magadból a feszültséget! Most pedig elmegyek, mert elegem van belőled DooJoon!-fölkaptam a táskámat és kiviharoztam az épületből. Be a kocsimba és irány haza. Nem vágytam másra csak csöndre, amúgy se voltam túl jól.
-Gikwang? Hát te?-pillantott rám Sora, de figyelmen kívül hagytam és fölrohantam a szobámba.-Kiki?
-Miért kellett neked ide jönnöd?-suttogtam
-Mi?
-MIÉRT KELLETT NEKED IDE JÖNNÖD? MIÉRT KELLETT MINDENT ELRONTANOD?-kiabáltam rá
-Sajnálom, hogy zavartalak...elmegyek..-kilépett a szobámból és becsukta az ajtót. Végképp elrontottam mindent...Nagy erőfeszítés volt kikelnem az ágyból, iszonyatosan fájt a fejem..Oda kellett mennem Sorahoz..
-Sora?-kopogtam be az ajtaján
-Menj el!-kiabált ki,elég nehezen.Biztosan sírt..Gratulálok Gikwang..
-Sora, kérlek engedj be! Beszélni szeretnék veled...-semmi választ nem kaptam ezért folytattam-Sajnálom, amit a fejedhez vágtam...Ne haragudj...Nem gondoltam komolyan...-ekkor kinyílt az ajtó
-Mit akarsz?
-Beszélni veled..
-Gyere..-leültünk a földre, úgy hogy a hátunkat megtámasztottuk a falnál és egymással szembe voltunk-Miről akarsz beszélni?-támasztotta meg fejét térdén
-Mindenről..
-És abba mi tartozik bele?-emelte föl a fejét
-A banda,de leginkább Te és én..
-A bandával mi?-gondoltam hogy az utolsó szavaimat meg se hallja
-Sora...Miért nem mentél el randizni DooJoonnal?-hosszú percekig nem szólt semmit-Mond el..
-Lényegtelen...Gikwang,miért vagy ilyen velem?
-Milyen?
-Egyszer kedves mint akkor este...és bunkó mint az előbb... Nem tudok rajtad kiigazodni...Én tettem valamit? Mi bajod van velem?-kezdett el sírni-Tudom, hogy nem vagyok olyan mint apa volt..de ezt érdemlem?-oda másztam hozzá és magamhoz öleletem
-Nem Sora...sajnálom hogy annyiszor megbántottalak..Nem érdemelted meg...Ne sírj-pusziltam meg fejét- Tudod..soha nem nyitottam senki felé a szüleim elvesztése óta. A lányok kihasználtak, csak a pénzem és a hírnevem szerették...Amikor pedig Te megjöttél, úgy érzetem..nagyszerű egy újabb kis hírnév éhes rajongó aki rajtunk akar fölkapaszkodni....De amikor meghallottalak gitározni, elindult bennem valami...-simogattam meg hátát.Ő pedig pólómba kapaszkodva,mellkasomra dőlt
-Mi volt az?
-Hallod a szívem?-hümmögött egyet kérdésemre-Csak miattad dobog így! Ha Te velem vagy,a karjaim között a szívverésem a duplájára nő!-pillantottam rá
-Gi-Gikwang..-emelkedett föl annyira hogy szemembe nézzen.
-Szeretlek...