7.rész~Kedves vagy bunkó?

A földön ülve Gikwang pólójába kapaszkodva sírtam, ez volt az utolsó emlékem...Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már az ágyamban ébredtem..Este lehetett, mikor kinéztem mindenhol sötét volt. A fiúk ajtaja is csukva volt, lementem halkan a konyhába de meglepetésemre nem voltam egyedül.
-Szia Gikwang! Hogy-hogy nem alszol?-léptem mögé
-Szia Sora! Nem tudtam... Túl sok dolgon jár az eszem, és egy pohár tej gondoltam megnyugtat, hát nem így lett...
-Leülhetek?
-Persze! Gyere!
-Min gondolkodsz?-néztem rá
-Őszintén?-pillantott rám
-Nae, kivele
-Hogy miért pont DooJoonnak jön össze minden... Ő lett a vezető, ott a családja, tökéletes élete van és...-tartott egy kis szünetet- ott vagy neki Te-hajtotta le a fejét
-Hogy érted hogy én ott vagyok? Hiszen csak randira hivott...
-Pont ez az... Jó éjt Sora! Ha kell valami, tudod hol a szobám..-puszit nyomott a fejemre,és fölsétált. Némán bambultam az elöbb még mellettem ülö fiú helyére. Kis gondolkodás után ismét lépteket hallottam, ezúttal DooJoon ült mellém.
-Szia Angyalka!-kedves töle hogy becézz
-Szia! Miért nem alszol?
-Ezt én is kérdezhetném... Miért jött ki Gikwang a szobádból ma? Vagy is miért volt ott?
-Nem tudom, Apa levelét olvastam és teljesen összetörtem, ö pedig bejött és a karjai közé zárt és engedte hogy rajta sirjak...apa azt mondta kedves is tud lenni... Kezdem neki elhinni! Lehet félre ismertem...
-Én...szerettem volna ott lenni veled....
-DooJoon.... Megharagszol ha a holnapi randit töröljük? Én...úgy érzem jobb ha csak munka kapcsolatba leszünk...-hajtottam le a fejem
-Nem Sora... Megyek! Jó éjt!
-Neked is!-hangjában tükrözödött a csalódottság, de úgy érzem ennek igy kellett lennie... Hamar döntöttem felöle... És úgy érzem Gikwang egyre közelebb férközik hozzám.. Ahhh....Fölmásztam az emeletre de Gikwang szobája elött megálltam. Résre volt kinyitva...
Gikwang pov:
Amikor DooJoon lement,én a lépcsöre ültem és hallgattam mit beszélnek... Meglepett hogy Sora ezt tette... Hiszen látszik hogy kedveli Doo-t... Csak az én szivem ne kalapálna igy miatta... mikor a Leaderem elköszönt, fel sprinteltem a szobámba és úgy tettem mintha aludnék..
-Tudom hogy hallottad... Ne törd össze a szivét-lépett be DooJoon a szobába. Tényleg le mondott Soraról? Nem reagáltam semmit rá, csak szuszogtam még nem tényleg elnyomott az álom. Nem tudom mennyi lehetett az idö de villámlott oda kint...
-Gikwang?-hallottam Sora hangját az ajtóba
-Nae?
-Bejöhetek?
-Ühhüm-kicsit kómás voltam igy értelmetlen szavakat mormoltam
-Köszönöm!-az ágyam besüppedt mellettem, én pedig hátra néztem
-Sora, baj van?-fordultam meg
-Nincs...csak félek a viharba-húzta magára a takarót. Közelebb mentem hozzá és át karoltam a hasánál-Mi-Mit csin...-félbe szakitottam
-Csak átölellek! Aludj Sora!-megpusziltam fejét majd alvást szinlelve hagytam, hogy mély álomba merüljön. Egy idö után megfordult,úgy hogy ajkunk majd nem összeért. A szívem hevesen kezdett el kalapálni, valahogy úgy éreztem elindult bennem valami, elvette az eszem... És a szivem... Oda hajoltam hozzá, és apró csókot nyomtam ajkaira... Megszerezlek Aya Sora!
Sora pov:
Reggel Gikwang karjaiba találtam magam. Nem sok dolog rémlik a tegnapról csak hogy villámlott... Óvatosan lefejtettem karjait magamról és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és neki láttam reggelit csinálni. Ha én fözök talán nem lesz csatatér a házból. Mikor készen lettem, hátra fordulva 6 éhenkórász,toporgott a küszöb elött arra várva hogy bejöhessenek.
-Gyertek, nem harapok!-nevettem
-KAJAAAAAAAA!-Seobie bevetödött a konyhába és a gurulós székre érkezve a szoba másik végébe állt meg.
-Yoseob, itt kell enni!-mutattam föl a tányért
-Tudom Sora!! DooJoon hova mentek ma?
-Hm? Nem megyünk sehova, Soranak dolga van-mosolyodott el és kezdett hozzá a reggelihez
-Soraaaaaaaa, mikor próbálunk? És comeback mikor lesz?
-Yoseob, addig tegyük félre a munkát amig reggelizünk! Utána elmondok mindent! Rendben?
-Persze!-leült a helyére és mint a kis ovisok csöndbe ettek.
-Gikwang, nem vagy éhes?
-Nem, Menedzser! Én végeztem, elmentem öltözni. Ha kellenék a szobámba vagyok!-meghajolt majd elment, nagyokat pislogtam vajon miért teszi ezt de végül is nem mentem utána. Lehivtam öket kaja után és föl vázoltam a terveket. A próbák, minden hétköznap lesznek,reggel 8-tól,délután 4-ig. Comeback idején, hétvégente is. A pihenöt ök jelölik ki, de max kétszer lehet és maximum 2 óra. Mindenkinek megfelelt ezért elküldtem öket próbára én pedig neki fogtam a takaritásnak. Féltem belépni a szobákba ezért csak a sajátomat csináltam meg, meg az alsó szintet. Találtam pár régi képet azokat kitettem, majd az Ent fele mentem én is. Bele botlottam Sophieba, aki mint kiderült a kocsimba aludt. Egyszer még lecsapom érte,de  most öszintén örülök hogy használta az eszét. Magammal vittem haza, ahol a fiúk mitsem becsülve a munkám csatateret csináltak a lakásból.
-FIÚK! MIT CSINÁLTATOK A LAKÁSSAL?-kiabáltan el magam
-Ohh, Sora! Ízé...-vakarta meg a tarkóját Woonie
-Igen, hallgatlak!-fontam össze a karom
-Futás!!!-azzal mind a 6-n föl sprinteltek a szobába. Sophie semmit se értett, a fiúk észre se vették igy egy csajos délutánt tartva késöbb vissza mentünk. Hát a reakciók megoszlottak, de Seobien láttam valamit. Azon kivül hogy félti a kincseit ami a szobájába van. 1 hete lakok velük, de már kicsaptam a balhét, mikor összetapicskolták a lábukkal a tiszta padlót. Ezek mellett próbálom a takaritásra is rá venni öket.
-Yoseob, kérlek takarits ki végre a szobádba!
-Nem!
-Yoseob!
-Neeeeem!!!-bevágta a durcát, Sophieval és a földön összekulcsolt karokkal ültek. Nagyon jól megvannak a közös szobába. Egészen összeszokva lettek makacsok.
-Ahhhh jól van!!!-kimentem a szobából át Gikwangéba, becsukva magam mögött az ajtót. Egész héten ha hozzá szóltam bunkó volt, rám vágta az ajtót, félvállról vette a dolgokat. De ha nem figyelt senki, kedves és érzékeny volt velem.
-Mit akarsz?-szólt hozzám mikor észre vette hogy beléptem
-Válaszokat!
-Mire Menedzser?-vigyorodott el és sétált oda hozzám
-Arra hogy ki vagy!! Az aki egész nap az idegeimre megy, vagy az aki le vesz a lábamról mikor nem figyel senki??-néztem mélyen a szemébe, mire kezeit megtámasztotta fejem mellett és forró csókot adva, ajkaimra tapadt.