7.rész~Kedves vagy bunkó?

A földön ülve Gikwang pólójába kapaszkodva sírtam, ez volt az utolsó emlékem...Nem tudom mennyi idő telhetett el, de már az ágyamban ébredtem..Este lehetett, mikor kinéztem mindenhol sötét volt. A fiúk ajtaja is csukva volt, lementem halkan a konyhába de meglepetésemre nem voltam egyedül.
-Szia Gikwang! Hogy-hogy nem alszol?-léptem mögé
-Szia Sora! Nem tudtam... Túl sok dolgon jár az eszem, és egy pohár tej gondoltam megnyugtat, hát nem így lett...
-Leülhetek?
-Persze! Gyere!
-Min gondolkodsz?-néztem rá
-Őszintén?-pillantott rám
-Nae, kivele
-Hogy miért pont DooJoonnak jön össze minden... Ő lett a vezető, ott a családja, tökéletes élete van és...-tartott egy kis szünetet- ott vagy neki Te-hajtotta le a fejét
-Hogy érted hogy én ott vagyok? Hiszen csak randira hivott...
-Pont ez az... Jó éjt Sora! Ha kell valami, tudod hol a szobám..-puszit nyomott a fejemre,és fölsétált. Némán bambultam az elöbb még mellettem ülö fiú helyére. Kis gondolkodás után ismét lépteket hallottam, ezúttal DooJoon ült mellém.
-Szia Angyalka!-kedves töle hogy becézz
-Szia! Miért nem alszol?
-Ezt én is kérdezhetném... Miért jött ki Gikwang a szobádból ma? Vagy is miért volt ott?
-Nem tudom, Apa levelét olvastam és teljesen összetörtem, ö pedig bejött és a karjai közé zárt és engedte hogy rajta sirjak...apa azt mondta kedves is tud lenni... Kezdem neki elhinni! Lehet félre ismertem...
-Én...szerettem volna ott lenni veled....
-DooJoon.... Megharagszol ha a holnapi randit töröljük? Én...úgy érzem jobb ha csak munka kapcsolatba leszünk...-hajtottam le a fejem
-Nem Sora... Megyek! Jó éjt!
-Neked is!-hangjában tükrözödött a csalódottság, de úgy érzem ennek igy kellett lennie... Hamar döntöttem felöle... És úgy érzem Gikwang egyre közelebb férközik hozzám.. Ahhh....Fölmásztam az emeletre de Gikwang szobája elött megálltam. Résre volt kinyitva...
Gikwang pov:
Amikor DooJoon lement,én a lépcsöre ültem és hallgattam mit beszélnek... Meglepett hogy Sora ezt tette... Hiszen látszik hogy kedveli Doo-t... Csak az én szivem ne kalapálna igy miatta... mikor a Leaderem elköszönt, fel sprinteltem a szobámba és úgy tettem mintha aludnék..
-Tudom hogy hallottad... Ne törd össze a szivét-lépett be DooJoon a szobába. Tényleg le mondott Soraról? Nem reagáltam semmit rá, csak szuszogtam még nem tényleg elnyomott az álom. Nem tudom mennyi lehetett az idö de villámlott oda kint...
-Gikwang?-hallottam Sora hangját az ajtóba
-Nae?
-Bejöhetek?
-Ühhüm-kicsit kómás voltam igy értelmetlen szavakat mormoltam
-Köszönöm!-az ágyam besüppedt mellettem, én pedig hátra néztem
-Sora, baj van?-fordultam meg
-Nincs...csak félek a viharba-húzta magára a takarót. Közelebb mentem hozzá és át karoltam a hasánál-Mi-Mit csin...-félbe szakitottam
-Csak átölellek! Aludj Sora!-megpusziltam fejét majd alvást szinlelve hagytam, hogy mély álomba merüljön. Egy idö után megfordult,úgy hogy ajkunk majd nem összeért. A szívem hevesen kezdett el kalapálni, valahogy úgy éreztem elindult bennem valami, elvette az eszem... És a szivem... Oda hajoltam hozzá, és apró csókot nyomtam ajkaira... Megszerezlek Aya Sora!
Sora pov:
Reggel Gikwang karjaiba találtam magam. Nem sok dolog rémlik a tegnapról csak hogy villámlott... Óvatosan lefejtettem karjait magamról és kimásztam az ágyból. Lementem a konyhába és neki láttam reggelit csinálni. Ha én fözök talán nem lesz csatatér a házból. Mikor készen lettem, hátra fordulva 6 éhenkórász,toporgott a küszöb elött arra várva hogy bejöhessenek.
-Gyertek, nem harapok!-nevettem
-KAJAAAAAAAA!-Seobie bevetödött a konyhába és a gurulós székre érkezve a szoba másik végébe állt meg.
-Yoseob, itt kell enni!-mutattam föl a tányért
-Tudom Sora!! DooJoon hova mentek ma?
-Hm? Nem megyünk sehova, Soranak dolga van-mosolyodott el és kezdett hozzá a reggelihez
-Soraaaaaaaa, mikor próbálunk? És comeback mikor lesz?
-Yoseob, addig tegyük félre a munkát amig reggelizünk! Utána elmondok mindent! Rendben?
-Persze!-leült a helyére és mint a kis ovisok csöndbe ettek.
-Gikwang, nem vagy éhes?
-Nem, Menedzser! Én végeztem, elmentem öltözni. Ha kellenék a szobámba vagyok!-meghajolt majd elment, nagyokat pislogtam vajon miért teszi ezt de végül is nem mentem utána. Lehivtam öket kaja után és föl vázoltam a terveket. A próbák, minden hétköznap lesznek,reggel 8-tól,délután 4-ig. Comeback idején, hétvégente is. A pihenöt ök jelölik ki, de max kétszer lehet és maximum 2 óra. Mindenkinek megfelelt ezért elküldtem öket próbára én pedig neki fogtam a takaritásnak. Féltem belépni a szobákba ezért csak a sajátomat csináltam meg, meg az alsó szintet. Találtam pár régi képet azokat kitettem, majd az Ent fele mentem én is. Bele botlottam Sophieba, aki mint kiderült a kocsimba aludt. Egyszer még lecsapom érte,de  most öszintén örülök hogy használta az eszét. Magammal vittem haza, ahol a fiúk mitsem becsülve a munkám csatateret csináltak a lakásból.
-FIÚK! MIT CSINÁLTATOK A LAKÁSSAL?-kiabáltan el magam
-Ohh, Sora! Ízé...-vakarta meg a tarkóját Woonie
-Igen, hallgatlak!-fontam össze a karom
-Futás!!!-azzal mind a 6-n föl sprinteltek a szobába. Sophie semmit se értett, a fiúk észre se vették igy egy csajos délutánt tartva késöbb vissza mentünk. Hát a reakciók megoszlottak, de Seobien láttam valamit. Azon kivül hogy félti a kincseit ami a szobájába van. 1 hete lakok velük, de már kicsaptam a balhét, mikor összetapicskolták a lábukkal a tiszta padlót. Ezek mellett próbálom a takaritásra is rá venni öket.
-Yoseob, kérlek takarits ki végre a szobádba!
-Nem!
-Yoseob!
-Neeeeem!!!-bevágta a durcát, Sophieval és a földön összekulcsolt karokkal ültek. Nagyon jól megvannak a közös szobába. Egészen összeszokva lettek makacsok.
-Ahhhh jól van!!!-kimentem a szobából át Gikwangéba, becsukva magam mögött az ajtót. Egész héten ha hozzá szóltam bunkó volt, rám vágta az ajtót, félvállról vette a dolgokat. De ha nem figyelt senki, kedves és érzékeny volt velem.
-Mit akarsz?-szólt hozzám mikor észre vette hogy beléptem
-Válaszokat!
-Mire Menedzser?-vigyorodott el és sétált oda hozzám
-Arra hogy ki vagy!! Az aki egész nap az idegeimre megy, vagy az aki le vesz a lábamról mikor nem figyel senki??-néztem mélyen a szemébe, mire kezeit megtámasztotta fejem mellett és forró csókot adva, ajkaimra tapadt.

6.rész~YoSeob szobája(Sophie)

Unnie elvitt a fiúkhoz.Jó nagy lakásuk van.
Lehajtott fejjel léptem be a házba.Félek, nem fognak elfogadni.Én amúgy sem akarok zavarni...
-Annyeong!-motyogtam halkan, majd meghajoltam.
Mindenki a nappaliban volt, és kikerekedett szemmel rám csodálkozott.
-Menj be a konyhába!-mutatott a helyiségre Sora, mire én félénken bólintottam, aztán bementem.
Hallottam, ahogyan kint halkan veszekednek.Sóhajtva léptem ki az ajtón, majd az elhallgatott társaságra néztem.
-Én...igazán nem akarok zavarni.Kidobtak az albérletből, és egy perverz fiú van ott most.Nem tudok hol lakni, ezért hozott ide Unnie.De esküszöm, keresni fogok új albérletet, és már...
-Ne butáskodj, itt maradsz, és kész!Jobb helyed lesz itt, mint egy koszos albérletben.-szakított félbe YoSeob.
Aya Sora elvigyorodott, majd odaszaladt, és megölelte manófiút.Yang Yo várakozóan rám tekintett, mire én tárt karokkal odaszaladtam hozzá, és megöleltem.Na jó, enyhén fogalmaztam, mert úgy nekiszaladtam, hogy mindhármunkat feldöntöttem, mint egy pulikutya.De sebaj, csak hozom a formám.
-Bocsii.-rágcsáltam szám szélét, majd felsegítettem Unniet, és a fiút.
-Szerintem...a vázákat pakoljuk el.-szólalt meg DongWoon komoly hangon.
-Ne haragudjatok rá.Mindig ezt csinálja.-nevette el magát Sora.
-Nem is mindig..-motyogtam.
-Csak a nap 24 órájában.-bólogatott.
-És...izé.Én hol fogok aludni?-kérdeztem meg bizonytalanul.
-Hát...sajnos már csak a nappaliban maradt neked hely.-húzta a száját DooJoon.
-Nekem az tökéletesen meg..
-Majd én alszom kint.A szobám pedig Sophie-é lesz.-vágott a szavamba megint Yoseob.
-De nem, nehogy már!-kezdtem el hevesen tiltakozni.
-De igen.
-Yoseob..-nyafogtam.
-Én itt kinn alszok és kész.Te csinálj amit akarsz, de már csak a szobámban van hely.-vágta le magát a fiú amolyan 'háhá én nyertem' mosollyal a kanapéra.
-Oké, akkor én meg alszok a földön.-vontam vállat.
-Dehogy alszol!-szállt be a veszekedésbe Unnie is.
-De Soraa!-kezdtem el toporzékolni.
-YoSeob ha nagyon oda akarod adni a szobád, akkor takarítsd ki, mert...DooJoon mondott valamit.-nevette el a mondat végére magát féltestvérem.
-Miii???NEM!!!Sophie, aludj itt kint!-pattant fel rögtön a fiú.
-Oké.-feküdtem le a helyére.
-Kicsi a rakás!!!-ugrott rám a maknae.
-DongWoon.Szállj le rólam, nyomod a bal vesémet.-nyögtem alig hallhatóan, mert a fiú minden levegőt kiszorított már belőlem.-Hány kiló vagy mégis?-kérdeztem, amikor végre méltóztatott felállni rólam.-Fogynod kéne.-ütögettem meg szórakozottan a hasát.
-Chh itt kocka has van.-húzta fel magán pólóját vigyorogva.
-DongWoon!Mit mondtam neked a nyilvános meztelenkedésről?-adott neki egy tockost leader Oppa.
-Jólvanna.-sértődött be a maknae, mire én kinyújtottam a nyelvem, és eldöntöttem, hogy megnyertem a csatát.
-A két 'nagygyerek' egymásra talált.Szuper.-forgatta meg szemeit JunHyung.
-Csak féltékeny vagy.-néztem rá.
-Ugyan kérlek, mégis mire?!-röhögte el magát kínosan.
-Woonie kockahasára.-vontam vállat.
-Persze.-motyogta unottan.
Hát...nem leszünk nagy barátságban.Ennyit erről.
-Sophie, körbevezesselek?-ajánlotta fel a maknae csillogó szemekkel.
-Ühüm.Aki hamarabb ér fel, az a győztes!-indultam meg a lépcső felé.
-Nem ér, hamarabb indultál el!-nyafogott fent.
Minden helyiséget külön megmutatott, vagyis a legtöbbre csak mutogatott, de ahol megtorpantunk, az a Yang Yo szobája volt.Félig nyitott ajtó, és egy csomó szemét, meg holmi a földön.
-Uram isten.-léptem be könnyes szemekkel.-Ez a mennyország.-vetettem bele magam a szemétkupacba.
-Héj!Mit kerestek ti az isteni birodalmamban?-hallottam meg a hátam mögül a szoba tulajdonosának hangját.
-Yang YoSeob.-léptem oda hozzá, majd kezeim a vállaira tettem.-Hajlandó vagy osztozkodni velem eme nemes hajlékon?
-Jézus uram isten, mi ez itt Yoseob?-jelet meg az ajtóban Unnie.-Ez még a budinál is rosszabb, esküszöm...Úr Jézus hogy lehet itt élni??-szörnyülködött.-Takaríts ki!Azonnal!
-Mi?UNNIE NEM!-ordítottam.-Miért nem becsülöd ezeket a kincseket?-mutattam egy üres kólásdobozra.
-Komolyan, Sophie?-nézett rám lesajnálóan.-Akkor segíthetsz te is kitakarítani neki.
-Aya Sora!-ültem le a földre, majd átkarolt a jobb lábát, és bociszemekkel néztem fel rá.
-Oké oké, de...én ide többet be nem teszem a lábam, az biztos!-ment ki feltartott kezekkel, engem pedig húzott magával.
Lekapcsolódtam járószervéről, majd visszaugráltam a szemétdomb közé.
-Akkor..hogyan tovább?-néztem kérdően Yang Yo-ra.
-Legyünk szobatársak.
-Jó.És én min alszok?
-Van egy matrac a szekrényemben...ha tényleg itt akarsz...élni.-nézett rám tétován.
-Köszönöm!-öleltem meg a fiút boldogan.
-Engem is!-rohant oda hozzánk aranyosan a Woonie.
Úgy tűnik, ők lesznek itt a barátaim...Unnien kívül.